A magyar városfejlesztés szakmai megújulása a rendszerváltást követő években indult el igazán, és ennek a folyamatnak az eredményeként számos olyan módszertani és szakpolitikai elem jelent meg, amely ma már természetes részét képezi az önkormányzatok településfejlesztési gyakorlatának. Mindez nem véletlenül alakult így, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás és a felzárkózást célzó források lehívása egyre komplexebb tervezési és megvalósítási szemléletet követelt meg a magyar közigazgatástól.
A korábbi gyakorlatban jellemző volt, hogy a településfejlesztés elsősorban szabályozási eszközökre támaszkodott, és a városok rendezési terveken keresztül próbálták megvalósítani fejlesztési elképzeléseiket. Ez a megközelítés azonban egyre inkább bizonyult elégtelennek, különösen akkor, amikor komplex városi problémák megoldásáról vagy nagyobb területek átfogó átalakításáról volt szó. A közszféra aktívabb, operatív szerepvállalására volt szükség, amelyhez viszont új típusú tervezési dokumentumokra és módszertani alapokra volt igény.
Az integrált városfejlesztési stratégia koncepciója ebben a kontextusban kapott kulcsszerepet. Ez a tervezési eszköz lényegében túllép a hagyományos szabályozási gondolkodáson, és egyszerre jelent hosszú távú víziót, középtávú cselekvési tervet és konkrét projektcsomagot. Az integráltság azt jelenti, hogy a stratégia nem csak fizikai beavatkozásokat foglal magában, hanem társadalmi, gazdasági és környezeti szempontokat is együttesen kezel, miközben kapcsolatot teremt a tervezés és a megvalósítás között.
A szakpolitikai előrelépés fontos állomása volt a 2007-es, majd a 2009-es városfejlesztési kézikönyv megjelenése, amelyek részletes útmutatást nyújtottak az önkormányzatok számára. Ezek a dokumentumok nemcsak elméleti kereteket adtak, hanem gyakorlati előírásokat is tartalmaztak többek között az akcióterületi tervek készítésére és a városfejlesztő társaságok működtetésére vonatkozóan. A folyamat jogszabályi szinten is rögzítésre került a 314/2012. Kormányrendelettel, amely az integrált településfejlesztési stratégiák kötelező tartalmi elemeit is meghatározta.
A módszertani megújulás mellett fontos kiemelni a gyakorlati megvalósítás szintjét is. Az önkormányzatok számára nyújtott tanácsadói szolgáltatások során a fejlesztési folyamat bármely szakaszában lehet segítséget nyújtani, kezdve a koncepcionális tervezéstől egészen a konkrét megvalósítás orientált akcióterületi tervek kidolgozásáig. Ez a rugalmas megközelítés lehetővé teszi, hogy a helyi igényekhez és a projekt adott fázisához igazodva kerülhessen sor a szakmai támogatásra.
A településrendezési tervezés területén is egyre gyakoribb, hogy tisztán a szabályozási eszközök már nem elegendőek a kitűzött városfejlesztési célok eléréséhez. Ezekben az esetekben a városi szövet átalakításához a közszféra aktív, építési tevékenységgel való beavatkozása is szükségessé válik, ami ismét a stratégiai gondolkodás és az operatív városfejlesztési kompetenciák fontosságát húzza alá.
A több mint két évtizedes hazai és nemzetközi szakmai tapasztalat megmutatja, hogy a városfejlesztés területén a sikeres projektek kulcsa az átgondolt tervezésben és a megfelelő szakmai háttérben rejlik. Az integrált szemlélet alkalmazása, a különböző fejlesztési dimenziók együttes kezelése és a megvalósíthatóság folyamatos szem előtt tartása nélkülözhetetlen a közérdek érvényesítéséhez és a közjó szolgálatához a településfejlesztési gyakorlatban.