Tejszínes-zöldséges tészta és a végtelen lehetőségek

Oké, vallomás következik: valószínűleg a kelleténél jóval többször lyukadok ki ott, hogy végül tejszínes zöldséges tésztát főzök. Enyhítő körülmény, hogy nem is főzök naponta – hetente max. 1-2 alkalom az, amikor valami jelentősebbet alkotok a konyhában. Szóval tényleg ne úgy képzeljétek, hogy minden második nap ez kerül az asztalra. De más ételekhez képest kimagaslóan sokszor van menün.

Minderre persze van ésszerű magyarázatom. Az első az, hogy ez a tészta finom. De tényleg. És úgy falok be egy rakás zöldséget, hogy közben nem érzem magam nyúlnak. Szóval finom és egész egészséges. Emellett, nagyon jó a maradék zöldségek és félzacskó tészták eltüntetésére, amik csak nem akartak addig elfogyni. Ja, és gyorsan és egyszerűen elkészül, nem kell neki sok idő. Tele van előnyökkel. Hát csoda, hogy ennyire szeretem? :)

Szóval mi kell bele?

Az alap: tészta, főzőtejszín, só, bors és ZÖLDSÉG.

És hogy ezen kívül mi megy bele, azt a fantáziádra bízom :) De azért adok néhány ötletet:

  • Nem tudom kinek mennyire jön kapásból, ha a zöldségeken gondolkodik, de: hagyma! Vörös vagy lila. Vagy újhagyma. És fokhagyma. Nekem határozottan kell bele valami hagyma :)
  • A húsevőknek is kedvezhetünk, ha teszünk bele bacon kockákat, vagy maradék sült húst.
  • A tejszínes szószhoz adhatunk reszelt sajtot, de az elkészült tészta tetejére is szórhatjuk tálalás előtt.
  • És nyilván fűszerezésben is lehet bátrabbnak lenni. Én ennél az ételnél szeretek csak só-bors kombóra szorítkozni, de ez ne vegye el senkinek a kedvét a kísérletezéstől.

Az elkészítésről röviden (ez függ attól is, hogy végül mit teszel bele): kevés olajon megpirítom a hagymát, aztán megy hozzá a hús (ha van) és a zöldségek. Hagyom hogy összemelegedjenek, aztán nyakon öntöm őket a tejszínnel (én alacsonyabb zsírtartalmút használok, mert a tészta úgyis beszívja a nagy részét, és szeretem, ha nem csak frissen van leve), sózom, borsozom. Megvárom, amíg rotyogni kezd, és utána nem sokkal lezárom. Jó alaposan összekeverem a főtt tésztával, és már mehet is a tányérra.

Ahogy láthatjátok, a kombinációk száma végtelen :) A legutóbbi alkalommal répa, brokkoli, paprika, lila hagyma, paradicsom, fokhagyma és egy kis füstölt sajt került bele. Nektek mi a kedvenc összeállításotok? :)

Győri hangulat

A múlt héten, amikor Győrben jártam, lőttem pár fényképet a fotós projektemhez. Nem tudtam túl sokat készíteni, mert elég szűkös volt a hely a memóriakártyámon, de azért néhány összejött :) Gondoltam megmutatom nektek is, mert imádom a győri sétálóutcák hangulatát, és mindenképp szeretnék ebből egy kis ízelítőt adni.





Ez most csak ennyi. Ha legközelebb lesz alkalmam, több képet készítek majd.

Wonders of Wednesday #5

Száraz virágokkal díszített fülbevalók //Kalafa// Cicás nyaklánc //Corbie// Csokoládéba mártott mandarin //Deliciously Yum!// Tányérok a falon //Doces Expressoes// Motiváló termosz – “A siker nem a lustáknak való.” //New England Foodie// Citrusos konyharuha //The NY Melrose Family// Pipacsos nyaklánc //Vadjutka//

Oké, lássuk az eheti termést: három különböző, de elbűvölő ékszert hoztam nektek mutatóba, három különböző magyar készítőtől. Én imádom őket, nem tudnék kedvencet választani – ha ti tudtok, írjátok meg kommentben! :)

A motiválós termosz szintén bomba ötlet (ráadásul annyira nem is nehéz elkészíteni, hiszen már sok helyen kapható olyan termosz, amin cserélhető a kép, így személyessé lehet tenni). Az biztos, hogy egy ilyennel sokkal lendületesebben indul a reggel – meg persze valami jóféle kávéval vagy teával kiegészítve.

További szép hetet mindenkinek, már csak párat alszunk és itt a hétvége!

Nincs új a nap alatt – Lopj úgy, mint egy művész!

Annyira tipikus, hogy amikor először láttam ezt a könyvet a boltban, felkaptam, mert érdekesnek tűnt, és egy gyors átforgatás (és az ár csekkolása) után visszatettem oda, ahol volt. Ja, jó pofa kis könyv – gondoltam -, de ennyi pénzt ilyen kevés lapért…

Lehet, hogy ma sem lenne több élményem ezzel a könyvvel kapcsolatban, ha moly.hu-s kalandozásaim során össze nem találkozunk, és le nem esik az állam attól, hogy milyen pozitívan értékeli mindenki ezt a könyvet. Persze, látszott elsőre is, hogy ez valami érdekes dolog lehet, de hogy ennyire… Felpiszkálták a kíváncsiságomat. Elő is kerítettem, méghozzá angolul (átlagos angoltudású emberek is nekivághatnak az eredeti könyvnek, nem operál bonyolult szakszavakkal; könnyen megérti az egyszerű földi halandó is).

És hammm… Befaltam :) Mint már említettem, nem egy hosszú könyv, de talán nem is baj, mert így mentes a fölösleges sallangoktól és hosszú tanmeséktől. Rövid, velős és lelkesítő. Lehet, hogy ha 200 oldalnyi apró betűs szöveg lenne, nem tudott volna ekkora löketet adni nekem, így viszont már aközben beindította a kreativitásomat, hogy olvastam, és egy csomó új ötlet került lejegyzésre a jegyzetfüzetembe. Engem nagyon inspirált.

Ne készülj semmi újra, Austin Kleon nem találja fel a spanyol viaszt, és a kreativitás kiapadhatatlan kútjához sem kapsz térképet. De ezzel nincs is semmi gond, mivel a könyv is arról szól (főképp az elején), hogy igazából minden új ötlet más, régebbi ötletre vagy ötletekre épül. A tippek egyszerűek, könnyen hasznosíthatóak, van köztük pár nagyon gyakorlatias tanács is, ezek mentén könnyű elindulni annak, aki követni szeretné a könyv tippjeit. A stílus könnyed, nem szájbarágós, nem okoskodós és nem elvont (ezzel kikerült minden olyan buktatót, amivel nálam elvághatta volna magát a könyv). Megszólít minden embert, akiben akár egy cseppnyi kreativitás munkál, és mindenkire vonatkozó tanácsokat ad. Nem mondja meg konkrétan, hogy hogyan remekelj egy adott művészeti ágban, de egy járható utat jelöl ki az olvasó számra a kreatív élet felé. És nekem ez tetszik.

Amit én alkalmazni szeretnék a könyvből (itt jönnek az elcsepegtetett információ morzsák a tényleges tartalomról):

  • Logbook (hajónapló? Nem tudom, hogy a magyar fordítás hogyan nevezi) vezetése – leírni a nap fontosabb eseményeit vázlatosan. Rögzítheted benne, hogy min dolgoztál aznap, hogy állsz a kreatív munkáiddal, mit ettél ebédre, hol voltál bevásárolni, láttál-e valami érdekeset. Egyszerűbb egy ilyet írni, mint egy szép részletes naplót vezetni, és mégis dokumentáltad a napjaidat valahol. Én már ki is neveztem egy régi jegyzetfüzetet logbooknak :)
  • Naptár használat – ezt olyan sok helyen olvastam már, életvezetéssel kapcsolatban is, meg kreatív munkákkal kapcsolatban is, hogy tényleg lehet benne valami. Ez a könyv megadta az utolsó lökést is ahhoz, hogy bele akarjak vágni. A lényeg az, hogy keress a napodban időt annak, amit szeretsz, és jelöld mindig, ha sikerült is foglalkoznod a projekteddel. Próbáld meg nem megtörni a láncot ;)
  • Hogyan viszonyulj a példaképeidhez? – nekem ez lett az egyik kedvenc részem a könyvben. Jó tippeket ad ahhoz, hogyan tanulj azoktól az emberektől, akikre felnézel, és hogyan kommunikálj velük (ha van rá lehetőséged).

És ha még mindig nem győztelek meg, akkor itt az utolsó dobásom: van benne egy csomó inspiráló és motiváló idézet, okos és kreatív emberektől. Egy csomó-csomó jó gondolat. Ha másért nem, ezért már megéri olvasni :)

Kollégiumi túlélő kalauz

Két évig voltam kollégista, megtapasztaltam a jó és a rossz oldalait is. Ha te is most kerültél kollégiumba, talán találsz itt pár hasznos dolgot, ami megkönnyítheti a másokkal való együttélést :)

Először is, néhány dolog, amit a kollégiumi élet előnyeiről tudni kell:

  • A közösség. Mindig van körülötted valaki, akivel lehet dumálni, és aki kb. ugyanabban a helyzetben van, mint te, ezért tök jól tudjátok támogatni egymást. Van kivel megbeszélni, hogy melyik tanárhoz érdemes bejárni matekra, és van cinkostársad, akivel együtt nem mentek be a reggel nyolcas előadásra :)
  • Közös tanulás. Ez kicsit az előző ponthoz tartozik, de olyan hasznos, hogy külön pontot érdemel :) Ha nem megy egy feladat, csak megkérdezed a szobatársad, vagy átkopogsz a szomszédba, és a segítség máris ott van.
  • Közel van a sulihoz. Na jó, nem mindig, de azért a legtöbb kollégiumról elmondható, hogy nem kell átkelned a fél városon ahhoz, hogy eljuss a suliba. (Én két évig laktam egy olyan helyen, ahol az iskolát és a kollégiumot egy folyosó kötötte össze. Volt, hogy papucsban mentem át megnézni a ZH-m eredményét.)
  • Olcsó. Egy albérleti szoba/ágy töredékéért lakhatsz a kollégiumban.

És akkor most a sok pozitív tulajdonság után lássuk az árnyoldalt:

  • Nincs igazi privát szférád. Egy nagyon kicsi szobába lesztek összezárva, rendszerint pont egyel többen, mint ahány ember számára az a szoba még kényelmes tud lenni. Valószínűleg ritkán leszel egyedül – ami néha eléggé őrjítő tud lenni.
  • Kicsi a hely. És nem csak az együttélésre, hanem mindenre. Jól kell sakkoznod a rendelkezésre álló hellyel, mert a fölösleges kacatok kiszoríthatják azt, amire igazán szükséged van. Még így is előfordul, hogy minden fajta evőeszközödből csak egyetlen egy van, mert többet egyszerűen nem tudnál hová rakni.
  • Nem vagy teljesen a magad ura. Igaz, ez kollégiumtól is függ, de összességében elmondható, hogy a kollégium valahol félúton van a szüleiddel lakás és a saját albérlet között. Azaz még ha önállóbb is vagy, a kollégium valószínűleg megszabja, hogy mikor és mennyi látogatót fogadhatsz, vagy azt, hogy milyen elektronikus kütyüket tarthatsz a szobádban.

Mindezek alapján tudod mérlegelni, hogy mennyire való neked a kollégium. Persze az is lehet, hogy nem mérlegelés tárgya, mert egy albérletet nem tudsz megengedni magadnak. Akármi is legyen az, ami arra késztet, hogy beköltözz egy koliba, az alábbi tippek remélhetőleg a segítségedre lesznek:

  • Tartsátok tiszteletben egymást. Nem biztos, hogy mindenkinek megszokott az, hogy egy vagy több másik emberrel osztja meg a szobáját, és persze nem vagyunk egyformák. Tudj olvasni a jelekből, vedd észre, ha csöndre vagy nyugalomra van szükségük – tanulós vagy betegeskedős időszakokban ez duplán fontos!
  • A szoba tisztasága közös felelősség, de egyenként is jellemez titeket. Üdv a szülők nélküli világban, ahol neked kell rendet tartani magad körül. Ügyelj a szoba tisztaságára, és ha kell, beszéljétek meg a szobatársaiddal, hogyan osszátok fel egymás között a munkát. Lehet arra várni, hogy a többiek takarítsanak helyetted, de ha egy csoporttársad felugrik hozzátok, akkor nem azt fogja kérdezni, hogy kinek kellene a héten felsöpörnie, csak magában megjegyzi, hogy mekkora porcicákat lát a padlón.
  • Vékonyak a falak – szóval óvatosan a zajjal és a zenével. Légy tekintettel másokra is, hiába van rá lehetőséged, hogy sokáig fent maradj, és éppen bulis-zenés kedvedben vagy. Lehet, hogy az alattad lakó meg hatkor kel, és igazán örülne, ha kialudhatná magát. A fülhallgató elengedhetetlen kelléke a kollégiumi életnek – már csak a szobatársaid érdekében is.
  • A közös helyiségeket is kezeld úgy, mint a saját szobádat. Más szóval: a közös fürdőszobában, konyhában, társalgóban ne hagyj szemetet, és ha összepiszkítasz valamit, takaríts fel magad után. Lehet, hogy van takarítónő, aki napi egyszer takarít, de a köztes időben a kollégium lakói vigyáznak a tisztaságra. A te érdeked is, hogy a konyhában délben is és este is ugyanúgy lehessen főzni – és közben ne ragadj a padlóhoz a mocsoktól.
  • Tájékozódj ágynemű ügyben. A mi kolinkban volt lehetőség a gondnokságtól ágyneműt igényelni, minden fajta plusz költség nélkül. Így nekem nem kellett törődnöm annak a kimosásával, csak a megadott időpontban le kellett mennem az ágynemű tárolóhoz cserélni. Szerintem tök kényelmes dolog :)
  • Próbálj meg nem összeveszni a szobatársaiddal. Lehet, hogy olyan emberekkel hoz össze a sors, akikkel nem különösebben szívlelitek egymást. Mégis törekedj arra, hogy ennek ellenére is megmaradjon köztetek a békesség. Ne szólj be, és ne kiabálj! Ha valamiben úgy érzed, hogy nincsenek tekintettel rád, akkor kérd meg őket normálisan, és magyarázd el, miért fontos az adott dolog neked (pl. miért fontos neked, ha kicsit korábban lenne a lámpaoltás, vagy hogy miért ne hallgassanak zenét fülhallgató nélkül).
  • Egy szemmaszk és füldugó csodákra képes. Egy kollégium sosem alszik teljesen, és ez ellen sajnos nem sokat tudsz tenni. Ez a két eszköz praktikus lehet, ha muszáj kialudnod magad.
  • Szerezz be egy lábtörlőt! Hidd el, fele annyi mocskot fogtok bevinni így a szobába, mint nélküle.

Kép forrása: unprofound.com

Őszi zsongás – Megjelent az új Fércművek katalógus!

Most már hagyomány nálam, hogy minden új évszak elején napi szinten lesem a Fércművek Facebook-oldalát, várva az új katalógust. Az idei a napokban jelent meg, és teljesen levett a lábamról. Az az igazság, hogy az őszi valahogy mindig különösen eltalálja az ízlésemet (az összes többi katalógus is fantasztikus, de az őszi… az valami csoda). Épp ezért is, gondoltam mutatok pár kedvencet a legújabból, hátha kedvetek van nektek is végigpörgetni a katalógust – minimum az esztétikai élmény miatt :) Fogyasztása borongós reggeleken napfény helyett különösen ajánlott!

Szóval a fenti első képen gyapjú gombos karkötőket láthattok. Megkapóan egyszerűek, és fantasztikusak a színeik – simán beleférnénk a nyári kollekcióba is, de úgy gondolom, hogy ősszel még nagyobb szükségünk van ezekre a színekre :)

Aztán felcsapod a katalógus első oldalát, és rögtön egy olyan nyaklánc jön szembe, amibe egy pillanat alatt bele lehet szeretni:

És tényleg nem akarok túl sokat mutatni, nézzétek meg magatok a katalógust, de azért van még egy nagyon nagy kedvenc kollekcióm: az art deco ékszerek. Mindenki örömére, idén ősszel is vannak új darabok, és egyszerűen mesések:

Még annyi de annyi kedvencem van ezeken kívül ebben az őszi katalógusban! És nem bírom ki, hogy ne mutassam meg a tavaly őszi katalógusból azt, ami nélkül végül nem tudtam tovább élni :) Csak egy kis kedvcsinálónak (és hogy lássátok, miért olyan csodás ez az évszak ;)).

Nektek mi az idei kedvencetek?

Szeressük együtt az őszi napsütést!

Most már alaposan benne vagyunk a szeptemberben, a nyárnak vége, szóval itt az ideje, hogy alaposan kihasználjuk azt, ami még na napsütésből maradt. Az biztos, hogy én kihasználom :) Ennek alapján született meg ez a kis lista – olvassátok szeretettel!

  1. Nyisd ki az ablakod! Húzd el a függönyt, és engedd be a kellemes őszi fényt, és a langyos szellőt. Hamarosan elmúlnak azok a napok, amikor hosszú órákig lehet szellőztetni. Élvezd ki, ahogy a jó levegő beáramlik a lakásba.
  2. Napfürdőzős ücsörgés. Ha nem muszáj, ne ragadj a négy fal között. Irány a legközelebbi park – de egy zsebkendőnyi zöld folt is megteszi, ha nagyvárosban élsz -, keress egy padot, és sütkérezz! Ha gondolod, hallgass közben zenét, olvass egy jó regényt, de a tanulnivaló is kellemesebb, ha a szabadban foglalkozol vele :)
  3. Piknik! Lehet, hogy csak azért, mert megátalkodott panellakó vagyok, de számomra mindig olyan különleges a szabadban enni :) Szóval kerítsetek egy pokrócot, és keressetek egy helyet a közelben, ahol nyugodtan elmajszolhatjátok az ebédet/vacsorát.
  4. Túrára fel! Remélem, van egy meghódításra váró hegycsúcs a közeletekben – ha más nem, egy dombocska :) Ennél jobb idő nem is kell a természetjárásra – még nincs túl hideg, de a kánikula napjai rég elmúltak. Ha csak egy egészen rövid túrát tesztek, már az is igazi sikerélmény lehet :)
  5. Egy utolsó naplemente. A téli borúban olyan ritkán látni igazi, szép naplementét. Ha teheted, nézz meg egyet, mert ha beköszönt a hideg, már csak ritkán lehet hozzá szerencséd.

Wonders of Wednesday #4


Csigák gesztenyéből és gyurmából //Krokotak// Rendhagyó törülköző tartó //Free People// “Az erő nem abból ered, hogy mit tudsz, hanem abból, hogy leküzdesz dolgokat, amikről régen azt hitted, nem tudod.” //Rikki Rogers// Apacuka kerámia készítő workshop //Vintage Bazaar// Fejdísz (és gyönyörű elegáns smink) //BHLDN// Nyaklánc geometrikus gyöngyökből //LiKeGjewelry// Pomponos párnák //Torie Jayen// Háromszög nyakláncok //Ringu//

Itt van az ősz, és itt vannak a gesztenyék – ennek örömére hoztam is nektek egy nagyon egyszerű gesztenyefigurát. Annyira jópofa ez csiga-biga, hogy szinte már sajnálom, hogy nem most vagyok három éves :D

Az Apacuka workshopon készülő tányérok pedig egyszerűen mesések, annyira szívesen elmennék én is egy ilyen kerámia készítős alkalomra. A geometrikus ékszerek is nagy kedvenceim voltak az utóbbi időben, úgy hogy rögtön kettő is került ebbe az összeállításba (és most már egyre sürgetőbb, hogy én is beszerezzek egyet :D).

Kellemes szerdát mindenkinek :)

Lois Lowry – Gyerekkönyvek felnőtt fejjel

Hamarosan a mozikban is láthatjuk Az emlékek őre film változatát (az előzetest elnézve alaposan átdolgozták a történetet, szóval nagyon kíváncsi vagyok rá), úgy hogy nem is lehetne aktuálisabb ez a bejegyzés.

Bevezetésnek hadd mondjam el, mennyire nem szeretem, amikor felnőtt fejjel elkezdjük hülyének nézni a gyerekeket. Ha egy gyerekkönyv elkezd komolyabb témákat feszegetni, gyakran kérdőjelezik meg, hogy a történet valóban gyerekeknek való-e, mert ijesztő, traumatikus lehet számukra, vagy csak egyszerűen nem fogják fel az ünenetét.

Lois Lowry könyveivel kapcsolatban is sokszor olvastam már ezt kritikaként, amire csak saját tapasztalatomból tudom azt mondani, hogy azért nem kell a gyerekeket annyira félteni. Nyilván nem egy háromévesnek olvasnám fel esti meseként, de a könyv szereplői általában 12 év körüliek, és ugyanennek a korosztálynak teljesen megfelelő olvasmányt biztosít. Én tíz évesen olvastam a Számláld meg a csillagokat és Az emlékek őre című könyveit. És értettem. Nem úgy, ahogy most, amikor több mint tíz évvel később újra olvastam őket, de felfogtam az üzenetét, és meghatározó könyvekké váltak a szememben. Lássuk, hogy miért :)

Az emlékek őre simán besorolható a mostanság nagyon divatos disztópiás könyvek közé. Kezdetben felvázol egy ideális, rendben működő társadalmat, amely nagy hangsúlyt fektet a közösségre, és a szabályoknak köszönhetően minden olajozottan működik, szinte tökéletes az egyenlőség az emberek között. A történet főhőse Jonas, aki tizenkét évesen megkapja a rá kiszabott hivatását, amely kijelöli a helyét a társadalomban. Ahogy egyre előrébb haladunk a történetben, egyre inkább kibontakozik Jonas számára a társadalom hibái, a felszín alatt rejtőző dolgok. Lois Lowry szerintem nagyon merészen választott témát, de nem fogott mellé. Sőt, ki merem jelenteni, hogy jobban és bátrabban alkotott disztópiás történetet, mint azt sok manapság népszerű ifjúsági regény teszi. És mégis, olyan egyszerű értékekre hívja fel a figyelmet, amelyet már egy tíz éves gyerek is könnyen megért, és el tud gondolkozni rajta. Hogy megrázó volt-e a könyv gyerekként? Igen. De nem lettem tőle sem depressziós, sem becsavarodott pszichopata. Egyszerűen csak elég megrázó volt ahhoz, hogy mélyebben elgondolkozzak a könyvbeli világon. Ami szerintem egész jó, nem? :)

A következő könyv, amit az írónőtől olvastam (szintén tíz éves koromban), a Számláld meg a csillagokat volt. A könyv a második világháborús Dániában játszódik. A főhős Annemarie tíz éves, az ő szemszögéből láthatjuk, milyen volt a német megszállás alá kerülő Dánia, és hogyan alakult a dániai zsidóság sorsa. Nagyon szép, és gyerekek számára izgalmas történet a bátorságról. Felnőttként nekem a történelmi érdekessége miatt is nagyon tetszett, de a mondandóját anélkül is fel lehet fogni, hogy az olvasónak konkrét történelmi ismeretei lennének az adott korról. Azt hiszem, minden korosztály át tudja érezni, hogy miért olyan bátrak a történetben szereplő karakterek, és miért olyan fontos, amit tesznek.

Az utolsó könyv, amiről írni szeretnék, a Nyáron történt. Erről nincsenek gyermekkori tapasztalataim, csak pár hónapja olvastam először. Így elöljáróba egy jó tanács: ne olvasd el a fülszöveget! Szerintem túl sok mindent elárul; ha nem olvasod el előre miről fog szólni, sokkal nagyobb hatással lesz rád a történet. A főszereplő, a tizenkét éves Meg szemén keresztül láthatjuk, hogy tapasztalja ő meg az élet nagy dolgait. Számomra Meg egy nagyon jól sikerült, őszinte gyermek szereplő, aki kezd ráébredni az élet fontos dolgaira, de mindeközben beismeri, ha valamit még nem ért. Számomra ettől lesz ő nagyon valóságos szereplő, és ez csak még értékesebbé teszi ezt a történetet – valamint ettől lesz gyerekek számára is emészthető a könyv. De tényleg ne olvassátok el a fülszöveget. Én sem merek túl sokat elárulni a történetről. Kövesd figyelmesen az eseményeket egymás után, úgy sokkal jobban átjön az üzenete.

Csináld magad! Dekortapaszos ceruzák

Ígértem, hogy a kreatív sulis bejegyzésből hamarosan hozok nektek valami saját készítésűt, és íme itt is van :) Azt hiszem, ez az egyik legkönnyebb az ott lévő leírások közül (bár a többi sem kifejezetten bonyolult) és ugyanakkor nagyon színes és látványos is.

Mi kell hozzá? (Nem túl hosszú a lista :D)

  • dekortapasz
  • ceruza
  • olló és vonalzó

Szóval, a dolog lényege, hogy dekortapasz csíkokkal fedjük be a ceruzákat. Mivel az én dekortapaszaim enyhén átlátszóak, natúr fa ceruzákat szereztem be. Ezen szépen mutat a tapaszok mintája (de ha valaki biztosra akar menni, előtte átkenheti a ceruzákat fehér akrilfestékkel). A ceruzák hosszát vonalzóval lemérjük, és utána ehhez igazítjuk a dekortapasz csíkok hosszát. Egy ceruzát két csík fed be (amik az én esetemben sosem akartak egyforma hosszúak lenni, ezért úgy ragasztottam fel őket, hogy a ceruza tompa végén még egy szintben legyenek, és a különbség csak a hegyénél legyen érezhető – néhány faragás után remélhetőleg eltűnik a különbség :)).

Elsőre könnyűnek tűnik a csíkok felragasztása, de azért kell némi gyakorlat hozzá – az én első darabom a felső képen látható kék ceruza volt; a minta sem illeszkedik tökéletesen, és a tapasz is meggyűrődött pár helyen (igyekeztem kisimogatni, de maradt nyoma). A második sem lett tökéletes, de már sokkal jobban eltaláltam a mintát, és gyűrődés is csak egy pici lett. Rá kell érezni erre is :) Amúgy gondoltam arra is, hogy nem csak hosszanti csíkokat ragaszthatunk a ceruzákra, hanem körbe is tekerhetjük vele őket. Nem minden mintával mutatna jól, de mondjuk egy pöttyös dekortapasszal simán kipróbálnám :)

(Amúgy nem rég futottam bele ebbe a cikkbe az A Beautiful Mess blogon, ahol megnézhetitek, hogyan lehet aranyos, személyre szabott sminkecseteket csinálni, és arra gondoltam, hogy azokat is ki lehetne dekorálni a színes tapaszokkal. Lehet, hogy adok majd ennek az ötletnek is egy esélyt :))

Ennyi az egész, egy tíz perces munka az egész, de nagyon vidám és jópofa a végeredménye :) Ti kipróbálnátok?