Fotózás: Hogyan készült? – Repülő jegyzetek
A fotózásban az a jó, hogy nem csak a valóságot mutathatod meg a képeiden keresztül, hanem olyan illúziókat is, amik csak a te fejedben léteznek. Koncepciók, gondolatok, érzések nyerhetnek így egészen különleges alakot, mindebben pedig a fényképezőgép mellett segítségünkre van egy jó képszerkesztő program is. A Hogyan készült? sorozatban bemutatok nektek néhány képet, amit én készítettem, és megmutatom, hogyan dolgoztam rajta a fotózástól kezdve az utolsó simításokig.
Lássuk hát az első kép történetét. A fotó egy kicsit a vizsgaidőszaki, “majd’-felrobban-a-fejem-a-sok-tanulástól” érzést próbálja megfogni – a tanulás nálam visszatérő fotótéma :D Elkészítés terén közepesen nehéznek, és viszonylag időigényesnek mondanám, bár ha rá van pörögve az ember, akkor pár óra alatt kész az egész.
A fotózás
A kép titka, hogy több fotó készül :) Ennél a képnél kb. 60-70 körül volt a végső nyers képek száma, amiből természetesen nem használtam fel mindent. Az elkészítéshez szükségem volt egy állványra és egy távirányítóra (bár merészebb emberek kísérletezhetnek az időzítővel is, de azzal több a macera, és több időt kell rászánni a fotózásra). Az első kép elkészítésekor hagytam az auto fókuszt működni a gépen, és csináltam egy fotót csak a bőröndről. Miután meggyőződtem arról, hogy ez a kép éles lett, átállítottam a fényképezőgépet manuális fókuszra. Így a gép nem élesített újra minden egyes képnél, maradt a bőrönd a fókuszban, így minden más ehhez képest volt éles vagy homályos a fotókon.
A tárgyak azért repülnek, mert én a levegőbe dobtam őket :) Néhány nyers képen így feltűnik a kezem vagy a lábam, de ez majd a szerkesztésnél eltűnik. Hogy lássátok, hogyan is néz ki egy ilyen fotózás pontosan, készítettem egy stop motion videót a nyers képekből.
A szerkesztés
Mindenképp olyan programra volt szükségem, ami kezeli a rétegeket (Layers). Én Paint Shop Pro-t használok, de nyilván bármelyik másik szoftver is jó, ami rendelkezik layers funkcióval. Így egyszerű dolgom volt: csak egymásra kellett másolnom a kiválasztott nyers képeket úgy, hogy mindegyik egy külön réteg legyen. Innentől kezdve már csak a radír funkcióra volt szükségem, hogy a hátteret jelentő képet leszámítva mindegyikről eltávolítsam a fölösleges részeket, és nem maradjon más a layerből csak egy lap, könyv vagy számológép. Ha a fotózásnál jól dolgoztunk, nem is kell annyira pontosan körbevágni őket, hiszen mindegyik háttere ugyanaz, a képek mélységélessége is megegyezik.
Kattints a képre, és nézd meg teljes méretben!
Hogy megkönnyítsem a saját munkámat, a layereket a tartalmuknak megfelelően elneveztem és beszámoztam. A szerkesztéshez hozzátartozik a folyamatos kísérletezés is: nem minden nyers kép passzol bele végül a koncepcióba, így ki kell választani azt a néhányat, ami majd a végleges képet alkotja. Ez sokszor azt jelenti, hogy a jobb összkép érdekében ki kell törölni egy-egy már elkészült layert is. Ez a fénykép végül 12 rétegből állt össze :)
Végül a kész képet egyben elmentettem, és Lightroomban tovább szerkesztettem – itt kaptam meg a kép a végső színeit :)
Így készült a repülő jegyzetes fotó. Készítettetek már hasonlót? Ha még nem, kipróbálnátok ezt a technikát?
Jul 05, 2015 @ 10:11:25
Hú, de klassz fotó és poszt! Én nem mertem még ilyennel kísérletezni, jó kis türelemjátéknak tűnik, de nagyon klassz, hogy leírtad, mert lehet, hogy egyszer ki fogom próbálni! Nagyon ügyes vagy!
Jul 05, 2015 @ 12:20:08
Örülök hogy tetszik, igazából tényleg türelemjáték az egész – ez nem az a típusú kép, amiről már az exponálás pillanatában tudod hogy jó lesz, hanem kicsit zsákbamacska a dolog, mert csak a szerkesztésnél derül ki, hogy ténylegesen kisül-e belőle valami érdekes :) De mindenképp érdemes megpróbálni, már csak a technikában rejlő lehetőségek miatt :)