Fotózás

20 őszi fotó ötlet

Ha választanom kell, melyik a legjobban fotózható évszak, egyértelműen az ősz mellett teszem le a voksomat. Annyira gyönyörűek a száraz levelek, és van valami megnyugtató abban, ahogy a természet aludni tér, és vele együtt az ember lelke is előbb ősziesedik, majd téliesedik. Éppen ezért, ez az évszak megérdemli, hogy inspirálódj belőle, és megörökítsd apró szépségeit. Egy hosszú listát írtam nektek arról, miket lehet érdemes ilyenkor lefotózni – tekinthettek rá úgy is, mint ötletek halmaza, de bevállalósabbaknak lehet egy kihívás is erre az őszre :) Ha bármivel kiegészítenétek a listát, vagy szeretnétek megmutatni az elkészült képeket, írjátok meg kommentben!

  1. Színes falevél a járdán
  2. Csendélet almákkal és körtékkel
  3. Őszi színekben játszó liget, erdő
  4. Sálba-sapkába bugyolált őszi portré
  5. Csipkebogyók
  6. Rajzolj szívecskét egy levélre, és készíts róla képet
  7. Avarban-fekvős portré
  8. Ködös tájkép
  9. Szüreti csendélet: lehet rajta szőlő, borospohár, palack, vagy bármi szüreti
  10. Vadgesztenyék
  11. Harmatos pókháló
  12. Esernyős (és gumicsizmás) portré
  13. Ősszel nyíló virágok
  14. Makró kép egy száraz levél erezetéről
  15. Sütőtökök, dísztökök
  16. Harisnyába vagy meleg zokniba bújtatott lábak
  17. Tükörkép egy pocsolyában
  18. Avarból előbukkanó gombák
  19. Csendélet egy csésze teáról
  20. Portré egy csokor száraz levél mögé bújva

Camera straps ~ made with love – A legszebb fényképezőgép pántok

Odavagyok a fotózásért, és nem titok, hogy a fényképezőgépemet tartom a legértékesebb tulajdonomnak (persze csak eszmei értékben, hiszen az évek során már sokat avult). Gondolom, mondanom sem kell, hogy bármilyen fotós kiegészítővel le lehet venni a lábamról. Ezek közül a kiegészítők közül is kiemelkednek a Camera straps ~ made with love pántjai. Imádom a csipkén, virágos, fodros pántokat, amiket készít, már csak a nyálamat csorgatni is feljárok néha a holnapjára, annyira gyönyörű minden munkája. Akad közöttük kendőből átalakított pánt, és rövid, csuklóra szerelhető darabok is. Komolyan nehéz lenne eldönteni, hogy melyiket is válasszam :) Nektek melyik tetszik?




Így még nem fotóztál: Scanography

Remélem, hogy ma tényleg sikerül valami újdonságot mutatnom nektek. A fenti képet ugyanis egy egészen különleges technikával készítettem – fényképezőgép helyett a nyomtatónk szkennerét használtam.

Nincs más dolgod, mint a szkenner üveglapjára helyezni a tárgyakat, amiket le szeretnél fényképezni, és elindítani egy szkennelést. A fényekkel is játszhatsz: hagyd nyitva a szkenner fedelét teljesen, vagy teríts az egész fölé valami sötétebb textíliát (mondjuk egy plédet, ami nem sok fényt ereszt át. Érdemes figyelembe venni, hogy egy szkenner teljesen másképp dolgozik, mint egy fényképezőgép: jóval kevesebb beállításra van lehetőséged, a kép pedig sokkal nagyobb és részletgazdagabb lesz, mint egy hagyományos fotó esetén. A mélység élesség is teljesen más, már egy pár centis távolság a szkenner üveglapjától is nagy mértékű elmosódást eredményezhet. (more…)

Fotózás: Hogyan készült? – Repülő jegyzetek

A fotózásban az a jó, hogy nem csak a valóságot mutathatod meg a képeiden keresztül, hanem olyan illúziókat is, amik csak a te fejedben léteznek. Koncepciók, gondolatok, érzések nyerhetnek így egészen különleges alakot, mindebben pedig a fényképezőgép mellett segítségünkre van egy jó képszerkesztő program is. A Hogyan készült? sorozatban bemutatok nektek néhány képet, amit én készítettem, és megmutatom, hogyan dolgoztam rajta a fotózástól kezdve az utolsó simításokig.

Lássuk hát az első kép történetét. A fotó egy kicsit a vizsgaidőszaki, “majd’-felrobban-a-fejem-a-sok-tanulástól” érzést próbálja megfogni – a tanulás nálam visszatérő fotótéma :D Elkészítés terén közepesen nehéznek, és viszonylag időigényesnek mondanám, bár ha rá van pörögve az ember, akkor pár óra alatt kész az egész. (more…)

Fotózás: így készül a bokeh

Tudjátok-e mi az a bokeh? A Wiképédia definíciója szerint az a jelenség, amely során a mélységélességen kívüli fénypontok homályos, elmosott peremű körök formájában jelentkeznek. Ha ez a leírás sem mond sokat neked, segítek: a fenti kép hátterében látható körökről van szó. A bokeh ugyanis mindig az elmosódott háttérben vagy előtérben jelenik meg, és minél elmosódottabb a háttér, annál szebb bokeh keletkezik.

Zöldfülű fényképész koromban nagyon odavoltam azért, hogy az én képeimen is legyen bokeh. Épp ezért, nagyon rosszul esett a tény, hogy a kis kompakt fényképezőgépemet nem igazán erre találták ki. A bokeh ugyanis nagyban függ a lencsétől: a nagy gyújtótávolság és a szélesre nyitott blende nagyon fontos, ha szép bokeh képeket szeretnénk készíteni. Épp ezért használom sokat a Pentax 50mm 1.8-as lencsémet, mivel ennek elég nagy a fényereje ahhoz, hogy adott körülmények között gyönyörű bokeh-vel teli hátteret örökítsek meg. Ha csak alapobjektíved van – az enyém egy 18-55mm-es -, állítsd a lehető legnagyobb gyújtótávolságra – ez az enyémen 55mm-t jelent -, mert ezeknél az objektíveknél a blende értékét elég nehéz annyira alacsonyra állítani, hogy az bokeh-hoz megfelelő legyen, így ezzel tudunk kompenzálni valamicskét :)

Itt egy alap objektívvel készült kép, csupa-csupa bokeh.

Nem akarom elcsüggeszteni azokat sem, akiknek bridge vagy kompakt gépük van, ugyanis számukra is van lehetőség, igaz, jóval korlátozottabb. Portrén vagy csendéleten nem sok esély van ilyen gépekkel bokeh-t megörökíteni, de ha átállítjátok makró módra a gépet, akkor adott körülmények között ti is elcsíphettek néhány kisebb köröcskét. (Telefonos fotózásról nem nagyon tudok nyilatkozni, de a makró módos módszert nektek is érdemes lehet kipróbálni.) Mutatok egy példát erre is, a képe egy Fuji FinePix S2100-as géppel készült:
(more…)

Tippek portréfotózáshoz (2. rész)

Íme a múltheti portréfotós cikk folytatása. Azt hiszem, ezzel a témát nagyjából kiveséztem, kezdő fotósoknak ezek az alapok. Remélem, hogy ezt a részt is érdekesnek találjátok majd, a végén nagyon kíváncsi vagyok a ti gondolataitokra is, írjátok meg kommentben!

Kösd le a kezeket!

Már a selfie-s bejegyzésben is kitértem arra, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni a kezükkel fényképezéskor. Erre a legjobb megoldás, ha valamit adsz az illető kezébe: egy könyvet, egy szál virágot, egy almát, bármit. Ezek a tárgyak felhasználhatók arra is, hogy érdekesebbé tegyék a fényképedet, de ha a kompozíciónál úgy döntesz, hogy a kezek mégsem szerepelnek majd a képen, akkor is segíthetnek abba, hogy a modell jobban ellazuljon, lejjebb engedje a vállait és természetesebben tudjon pózolni a fényképezőgép előtt.

Válogasd meg a szavaidat!

Már futólag utaltam rá a kommunikációs pontnál, de most kiemelném: soha ne mond ki konkrétan, ha a modelled rosszul néz ki a képen. Főleg, ha az illető amúgy sincs hozzászokva ahhoz, hogy fényképezik. Szerintem mindenkiről lehet jó és előnyös képet csinálni, de csak akkor, ha nem paráztatod be, hogy rosszul sikerülnek róla a képek. Ilyenkor mindig finoman közöld, hogy valami nem stimmel, javíts a pózon, és dicsérd meg a modelledet, ha jól csinálja. Ha olyanokat mondasz, hogy “hű, ez most egy jó kép lett”, “ezen a fotón nagyon tetszik a mosolyod” vagy “most nagyon jól sikerült kihangsúlyozni az arcodat”, az nagyon sokat nyom a latban.

Mosolyogj!

Igen, a fotósnak is mosolyognia kell :) Ez is abban segít, hogy megnyugtasd a modelledet, és így végeredményében olyan képek készülnek, amik mindkettőtöknek örömet okoznak majd.

Figyeld a nap állását!

A legamatőrebb hiba, de mindenkivel megesik, hogy nappal szembe állítod a modelledet, hogy megfelelő fényt kapjon – ezzel csak az a probléma, hogy szegényke végig hunyorogni fog a képen, ami az emberek többségének nem igazán áll jól. Érdemes olyan helyre állítanod a modelledet, ahol valami kitakarja a napot, vagy úgy beállítani a képet, hogy a fény oldalról jöjjön. Erős napfény esetén (nyáron a déli órákban) érdemes inkább árnyékban fotózni, mert az ilyen fényviszonyok nagyon fakítják a bőrt és erős árnyékokat is eredményez (különösen a szemek esetében).

Ne használd a beépített vakut!

Különösen akkor nem, ha közelről fényképezel. Az erős fény kisüti az arcot, erősíti az árnyékokat, és sokszor elég ijesztő végeredményhez vezet.

Ne csonkíts!

Amikor nem egész alakos portrét készítesz, fontos, hogy hol vágod meg a képet. Semmiképp sem szerencsés, ha lemarad egy fél kézfej vagy lábfej, és hasonlóan szerencsétlen helyzetet okoz, ha pont az ízületnél vágsz félbe egy végtagot. Ez vonatkozik a pontban a derék vagy nyak nyak közepén elvágott fotókra is. Kifejezetten nem szerencsés így komponálni egy képet, jobban jársz, ha kicsivel az ízület felett vagy alatt szabod meg a kép szélét. Itt láthatjátok, miről beszélek:

Óvatosan a nagylátószögű lencsékkel!

A nagylátószögű lencséknek meg van az a tulajdonsága, hogy egyes részeket nagyobbnak mutat, mint amilyen valójában, ezzel torzítva a tényleges képet. Így ha a modell és közted nem elég nagy a távolság, a lencse miatt könnyen készülhet nagyon előnytelen kép. Igyekezz növelni a gyújtótávolságot. Zoom lencséknél ez egyszerű, mivel egy 18-55mm-es lencse esetén már azzal javulást érhetsz el, ha a 18-tól az 55 felé növeled az értéket (magyarán, “ráközelítesz” a modellre), majd ennek megfelelően korrigálod a kettőtök közötti távolságot.

Az alábbi két kép pontosan ezt mutatja be. Az első képen a kis gyújtótávolság miatt sokkal jobban érvényesül a nagylátószögű lencse torzítása, mint a második esetben, ahol a fent említett zoommolós módszerrel igyekeztem ellensúlyozni ezt a hatást. (Egyébként a téma és fotós távolságával valamint a zoommolással kisebb mértékben ugyan, de a bridge és kompakt gépek lencséjének torzítását is csökkenthetjük, hiszen ezeknek is nagylátószögű lencséjük van).

A bőrszín maradjon természetes

Ez inkább szerkesztési hiba, és termesztésen függ attól is, hogy milyen hangulatot akarsz megmutatni. Az alap az, hogy törekedjünk megőrizni a szerkesztésnél is a valódi bőrszínt, és szükségtelenül ne adjunk neki sárgás-zöldes-lilás árnyalatokat.

Csinálj pillanatképeket is!

Fényképezz akkor is, amikor a modelled éppen nem pózol. Sokszor ez az a pillanat, amikor a legőszintébb mosolyokat, legkülönlegesebb érzelmeket tudod elcsípni. Lehet hogy elkapsz pár furcsa pillanatot is, de az biztos, hogy így minden kép természetesnek hat majd :D

(Megjegyzés: semmiféle fotós képesítéssel nem rendelkezem, amit tudok, azt zömében külföldi oldalakról tanultam, illetve saját tapasztalatból, sok-sok gyakorlás után értettem meg sok mindent. Ha valamiben nem jól fejeztem ki magamat, vagy olyat állítok, ami szerintetek szakmailag nem korrekt, jelezzétek a kommentek között, és javítom. Köszi.)

Tippek portréfotózáshoz (1. rész)

Már írtam arról, hogy – kezdő szinten – hogyan készítsünk jó képet önmagunkról. Most arról lesz szó, hogyan lehet jó képet készíteni másokról :) Nagyon sokat dolgoztam ezen a cikken, míg végül minden összeállt, és végül elég terjengős lett, így úgy döntöttem, félbevágom az egészet. A bejegyzés első felét most olvashatjátok, és a második rész is érkezik hamarosan. Remélem, érdekesnek találjátok majd :)

Tereld a figyelmet a modelledre!

A modell adja a kép témáját, így a képen semmi sem lehet fontosabb nála – ennek érdekében, próbálj meg egyszerű hátteret választani, vagy kis mélység élesség segítségével kiemelni a portréalanyt.

Kommunikáljatok!

A jó kommunikáció az alapja annak, hogy végül olyan képet készíthess, amivel mindketten elégedettek lehettek, így fogalmazz mindig érthetően. A “ne nézz már így!” nem csak sértő, de nem is mondja meg a modellednek, pontosan mit vársz tőle. Adj egyértelmű utasításokat, és ha kell, mutasd meg magad, hogy pontosan mire gondolsz. Ha pedig ez sem működik, akkor segíts be, és egy kicsit “igazítsd meg” az illetőt – rendezd el úgy a haját, ahogy szerinted jól néz ki, mutasd meg, pontosan hová nézzen, stb. Légy türelmes, és figyelj oda a modelledre, mert együtt kell dolgoznotok ahhoz, hogy a kép jó legyen.

Válts szemszöget!

Nézd meg ezt a két képet! Ugyanaz a téma, a modell sem mozdult el, mégis merőben más a kettő. Amikor portrékat készítek, általában alaposan körbejárom a modellt, amíg meg nem találom a tökéletes szemszöget. Ezt akkor is érdemes megtenni, amikor azt hiszed, tudod honnan készülhet a legjobb kép – egy kis változtatás csodákra képes, így mindenképp érdemes neki adni egy esélyt.

Kiegészítés arra az esetre, ha a gyerekeket fotózol: sose készítsd állva a képeket, mindig az ő szintünkön legyél, guggolj vagy ülj le közben.

Mindig csak picit változtass!

Ugyanabból a pózból alapvetően sok mindent ki lehet hozni, épp ezért, már kis változtatás is hozhat egészen más eredményt. Ezért szoktam mindig apránként megváltoztatni a pózt. Megkérem a modellt, hogy nézzen egy picit más irányba, emelje fel jobban a fejét, engedje le jobban a vállát, zárja össze a lábait. Egyenként nem nagy változások, de segíthet különböző hangulatú képeket készíteni, amik között remélhetőleg ott lapul egy tökéletesen eltalált fotó is :)

Mutasd meg a részleteket!

Az egész alakos képek tök jók, de sokkal többet láthatunk a modellből, ha közelebb mész, és fél alakos vagy még közelebbi képeket készítesz. Ilyenkor nagyobb hangsúly kerül a képen az arcjátékra, a szemekre, a mosolyra. Szintén jó képek készülhetnek, ha rákoncentrálsz olyan részletekre mint a lábak, vagy karok, de remek makró képek készülhetnek a szemről vagy a szájról is.

Harmóniában a környezettel

Ez nem csak azt jelenti, hogy olyan helyen készüljenek a képek, ami majd jól fog mutatni a fotókon. Fontos, hogy a modelled jól érezze magát az adott környezetben. Van, akik magabiztosan pózolnak egy belvárosi épület előtt, mások meg zavarba jönnek az őket körülvevő emberektől – és ez a zavar meglátszik a képeken is. Mindig egyeztessetek a fotózás helyszínével kapcsolatosan, nehogy utólag derüljön ki, hogy az illető nem tud ellazulni valami miatt.

Kontraszt a ruha és a háttér között

Ez egy egyszerű módszer arra, hogy még jobban kiemeld modelled. Ha az illető zöld pólóban pózol egy zöld réten, akkor beindul a kaméleon-hatás, és máris sokkal kevésbé lesz hangsúlyos az alakja a képen belül. Ez nem feltétlenül rossz dolog, sok jó portré van, ahol pont a ruha és a háttér egyezősége ad művészi hatást. Gondold át a képed koncepcióját, és döntsd el, hogy szükséged van-e a kiemelésre vagy sem.

Kell-e a szemkontaktus?

Egészen más lesz a kép, ha a modell egyenesen a lencsébe néz, mintha valamilyen másik irányba. Ha nincs konkrét koncepciód, akkor szerintem érdemes mindegyiknek egy próbát adni. Itt is fontos, hogy megfelelően kommunikálj a modellel, én szeretek ilyenkor kijelölni nekik egy pontot ahová nézhetnek. Az is lényeges, hogy bárhová néz is a modelled, a szemek élesek maradjanak a képen – ez általában egy jó portré alapeleme, a szemek beszédessége miatt (kivételek természetesen vannak :)). Emellett, ha sikerül elkapnod, ahogy valami fényes dolog visszatükröződik a szemekben, megfogtad az isten lábát :)

Ennyi volt az első rész. Emésszétek és alkalmazzátok, aztán hamarosan jön a folytatása is ;)

(Megjegyzés: semmiféle fotós képesítéssel nem rendelkezem, amit tudok, azt zömében külföldi oldalakról tanultam, illetve saját tapasztalatból, sok-sok gyakorlás után értettem meg sok mindent. Ha valamiben nem jól fejeztem ki magamat, vagy olyat állítok, ami szerintetek szakmailag nem korrekt, jelezzétek a kommentek között, és javítom. Köszi.)

A könyv nem szent – Hogyan tettem tönkre egyet?

Egy könyvre illik vigyázni. És én vigyázni is szoktam azokra a kötetekre, amiket szeretek. De ugyanúgy, ahogy nem értek egyet a többi könyves “hiedelemmel” sem, úgy azzal sem, hogy egy könyvet nem szabad kidobni vagy szétszedni. Tudom, hogy sokan sajnálnak ilyet tenni egy könyvvel, de ilyenkor arra gondolok, hogy attól, hogy valamit kemény kötésben adnak ki, az nem jelenti azt, hogy tartalmilag hatalmas értéket jelentene. Ha pedig egy könyv tartalma értéktelenné válik a szemünkben, akkor miért ne használhatnánk fel arra, hogy valami olyat készítünk, amit viszont annak tartunk?!

Egy szó mint száz, tönkretettem egy könyvet azért, hogy jó fotókat készíthessek. És abszolút nem bántam meg. Szeretném nektek is megmutatni ezeket a képeket, és remélem látni fogjátok, miért olyan fontosak nekem. Az adott könyvet szétvágtam, beleírtam, kitéptem a lapjait. És biztosak lehettek benne, hogy tovább fogom rombolni, amint lesz egy új ötletem :)

12 egyszerű tipp kezdő fotósoknak

Talán van köztetek olyan, aki most az ünnepek alkalmából dönt úgy, hogy végre beszerzi a hőn áhított fényképezőgépet. Akár így van, akár nem, mindenképp szerettem volna egy lelkesítő cikket írni azoknak, akik még csak kacérkodnak a fotózással. Amikor elkezdtem egyre jobban érdeklődni a fényképezés iránt, egy egészen más világ tárult a szemem elé – hirtelen minden szép és érdekes lett. Épp ezért, már azt is nagyon jó ötletnek tartom, ha valaki csak hobbiként belevág a fotók készítésébe. Elsősorban nekik, lelkes amatőröknek szól most ez a cikk :)

Ha a tökéletes kép titkát kutatod, sajnos nem tudok segíteni – mélységesen egyetértek Ansel Adamsszel, aki szerint “There are no rules for good photographs, there are only good photographs.” Az alábbi apró tippek leírásánál is ezt tartottam szem előtt.

1. Bízz magadban!
Igen, ez most akár valami rossz reklámból is jöhetne :D De amit tudnod kell, hogy most kezdő vagy – ha nem úgy sikerülnek a képeid, ahogy elképzelted, az ezért van. Egyszer minden profi kezdő volt, és valószínűleg ők is ugyanúgy rengeteg rossz képet csináltak kezdetben. Mindenkinek, így neked is szükséged van időre ahhoz, hogy valamiben fejlődjön. Valakinek csak hónapok kellenek, valakinek évek, de abban biztos vagyok, hogy meg fog történni valamikor :) Maradj pozitív, és adj időt magadnak, hogy megtaláld a saját receptedet a jó képekhez.

2. Nem a gép teszi a fotóst
Nem kell feltétlenül egy méregdrága fényképezőgép ahhoz, hogy jó képeket csinálj. Ismertem egy lányt DeviantArton, aki fantasztikus képeket lőtt egy kis kompakt fényképezőgéppel – sokszor sokkal hangulatosabbakat és ötletesebbeket, mint mások egy tükörreflexes masinával. Természetesen, egy jó géppel sokkal több lehetőséged van arra, hogy azt a képet készítsd el, amit megálmodtál, de ha épp nem tudsz megengedni egy drága fényképezőgépet magadnak, az nem jelenti azt, hogy ne lenne rá esély, hogy szép képeket készíts.

3. Ne várj!
Az előzőhöz kapcsolódva: ha folyton azon keseregsz, hogy a mostani géped szörnyű, bonyolultak a beállítások vagy nincs sok időd képeket készíteni, akkor sosem jutsz egyről a kettőre. Hagyd a kifogásodat, és vágj bele azzal, amid most van. A kevés idő is több a semminél, a tudásod minden apró újdonsággal fejlődik, és már akkor is sokat tanulhatsz a fotózásról, ha csak a telefonoddal csinálsz képeket.

4. Ismerd a felszerelésedet!
Először azt akartam tanácsolni, hogy használj manuális módot az automata helyett, de aztán eszembe jutott, hogy mennyire volt a kis kompakt fényképezőgépem manuális módja kezelhető: szinte semennyire. Egy telefonnál pedig még csak lehetőség sincs ilyesmire. Szóval hagyjuk a manuál módot, helyette javaslom, hogy fedezz fel minél több beállítási lehetőséget, amire a kütyüd képes. Még az egyszerű kompaktokkal is sok különféle módban tudsz fotózni (portré, makró, tájkép, stb.), állíthatsz a vakunk, ismerkedhetsz a képernyő beállításokkal, amik a komponálást segítik, és még sok más. Egy tükörreflexesen pedig még ennél is több nyalánksággal találkozhatsz :)

Kezdd el fokozatosan megismerni azt, amit fotózásra használsz. Minél többet tudsz róla, annál jobban ki tudod használni az adott eszközt. Ez pedig új lehetőségeket nyit meg a fotózás során, így még kreatívabban használhatod a fényképezőgépedet. Szemléltetésül hoztam nektek három általam készített képet. Az elsőt egy kompakt fényképezőgépemmel lőttem, a másodikat egy bridge géppel (amik kb. egy évig, de nagyon intenzíven használtam), az utolsót pedig a tükörreflexes masinával. A maga nemében mindegyik jó kép, de mindegyikhez sok gyakorlás kellett, és az, hogy tisztában legyek a gépek adottságaival.

(more…)

Selfie kisokos – Az alapokról amatőröknek

Jól sikerült képet látni magadról jó érzés. Amikor embereket fotózok, nagyon élvezem, amikor az illető visszanézve a képeket rábök egyre, és kijelenti, hogy ez szuper lett. Ilyenkor egészen hasznosnak érzem magam :)

Tényleg hiszek abban, hogy egy jó kép segíthet abban, hogy jobban szeresd önmagad. Hogy elhidd, hogy te is szép vagy, és lásd, hogy mi az, ami szép benned. Ez tök fontos, mert mind tudjuk, nem vagyunk egyformák, ami igaz a szépségre is (meg még sok más tulajdonságra), de attól még nem kell senkinek úgy gondolnia, hogy ő egy vizuális környezetszennyezés. Mert ez butaság. A szépség szubjektív dolog, ami az egyiknek tetszik, az a másiknak nem. Ha tetszeni akarsz magadnak, fontos, hogy megtaláld azokat a részleteket a külsődben, amiket igazán szeretsz.

Visszatérve a képekhez, a jó fotó nagyon sokat dobhat az önbizalmadon. Ha nincs rá lehetőséged, hogy hivatásos fotós készítsen rólad képeket, és túl szégyellős vagy ahhoz, hogy mások fotózzanak, érdemes kipróbálni az önarcképek készítését. Csak te és a fényképezőgép. Íme néhány tipp és infó, amit jó tudni, ha belevágsz.

1. Gyakorolj a tükör előtt

Mielőtt komoly kapcsolatot építenél ki a fényképezőgépeddel, tölts el némi időt a tükör előtt. Igazítsd meg a hajadat, nézd meg, hogy áll a legjobban. Ingasd jobbra balra a fejed, körözz vele, próbáld megtalálni azt a szöget, amelyikből a legszebbnek látod az arcodat. Hasonló gyakorlat mehet a test többi részére is, mozgasd a vállaidat, a csípődet. Vizsgáld meg magad, melyik póz áll jól, kísérletezz bátran. Ha valami nem lenne előnyös, nevess hangosan a tükörképeden, grimaszolj, oldódj fel. Igen, az ott szemben te vagy. Igen, ilyen az arcod, ilyen a tested, és ez tök rendben van! Most nem lát senki, úgy hogy próbálj meg minden feszültséget elengedni.

2. Igaz a hír, a lencse torzít!

A legtöbb kompakt fényképezőgép és kamerás telefon lencséje nagylátószögű, ami nem egyezik meg azzal, amit az emberi szem lát – tehát egy torz képet mutat ahhoz képest, amit te érzékelsz. Ennek megvannak a maga előnyei (a nagylátószöggel nagyobb teret tudsz befogni, ami a turista látványosságok megörökítésénél gyakran jól jön), viszont portrézni nem kifejezetten ideális. Azokat a dolgokat, amik közelebb vannak a fényképezőgéphez, aránytalanul nagyobbnak mutatja a hátrébb lévőkhöz képest. Így például ha túl közel van az arcod a lencséhez, az orrod nagyon nagynak fog tűnni, és a fejed is nagy lesz a tested többi részéhez képest. Szerencsére a távolságok és a  kamera szögének megfelelő beállításával tudod mérsékelni a torzító hatást a képeken. De erről majd később. Most csak azt akartam, hogy tudd, hogy ez létezik, és sok rossz képre ad magyarázatot :)

3. Jó barátok: az állvány és az időzítő

Most már tudod, hogy a lencse néha torzít – és íme egy ötlet, hogyan tudsz tenni ellene. A legtöbb kompakt fényképezőgép és kamerás telefon beállítható úgy, hogy a fényképet pár másodperces késleltetéssel készítse el. Ez akkor jön jól, ha van egy állványod, amire felteheted a fényképezőgéped, miközben te kicsit távolabb állsz az arányosabb külső érdekében :) Ha nagyon szerencsés vagy, talán van otthon elfekvőben kamera állvány azokból az időkből, amikor még a videó kamera volt a menő. Ha nincs, akkor sem kell elkeseredni, már sorolom is a lehetséges alternatívákat. Egyrészt, pici (kb. 15 cm magas) állványt viszonylag olcsón lehet beszerezni a műszaki boltokban (én olyan 1500 Ft körül vettem a sajátomat), de eBayen is érdemes körbenézni.  Ha pedig ennyit sem akarsz költeni rá, akkor ideje kreatívnak lenni, és kitalálni hová lehet felrakni a fényképezőt. Könyvespolc, autó motorház teteje vagy kerítés is szolgálhat állványként, de remek emelvényeket lehet készíteni pulcsiból és táskákból a fűben hasalós képekhez :) (more…)