Csináld magad!

Csináld magad! Lógós fülbevaló fakorongokból

Évekkel ezelőtt volt egy fellángolásom, hogy én márpedig fülbevalót fogok készíteni. A terv remekül működött addig a pontig, hogy az egyik hobbiboltban vettem pár fülbevaló alapot és szerelőpálcikát. És ennyi. Tervezgettem, gondolkoztam, hogy mit is szeretnék csinálni velük, de nem tudtam megmaradni egyik ötletnél sem. Végül azt is elfelejtettem, hogy ezek az apró alkatrészek egyáltalán a világon vannak.

Szerencsére nem rég pakolás közben újra előkerültek ezek az alkatrészek, bennem pedig újra fellángolt, hogy készíteni kellene belőlük valamit. Körülnéztem eBay-en, hogy milyen nagyobb gyöngyöket lehetne ezekre a szerelőpálcákra felfűzni, így akadtam a kb. 2 cm átmérőjű natúr fakorongokra. Amint megláttam őket, tudtam, hogy megvan, amit kerestem. A csomag nem rég jött meg, és azóta már az áhított fülbevalók is elkészültek :)

Kellékek:

  • 4 db fakorong
  • 2 db fülbevaló alap
  • 2 db szerelőpálcika
  • fogó
  • akrilfesték
  • ragasztószalag (a képről lemaradt)

Először ceruzával halvány felezővonalat rajzoltam a korongokra. Használtam vonalzót is, hogy minél egyenesebb legyen, és igyekeztem minél pontosabban összekötni a korongokon lévő lyukakat (több-kevesebb sikerrel). Ezután ragasztószalagot illesztettem a felezővonalakhoz (a korong mindkét oldalán), hogy pontosan tudjam felvinni a festéket.

A festéket egy vastagabb ecsettel kentem fel a korongokra. Először lefestettem az egyik oldalt, megvártam míg megszárad, majd egy második réteget is felvittem a festékből. Miután ez is megszáradt, ugyanezt végigcsináltam a korong másik felével és oldalával is. Hagytam őket száradni (kb. 1 órát, de lehet hogy kevesebb is elég lett volna), aztán lehúztam a ragasztócsíkokat.

Ezután már csak össze kellett szerelni a fülbevalót. Két-két korongot fűztem mindegyik szerelőpálcikára, majd fogóval finoman meghajtottam a végüket (még csak kb. derékszögig). Az így keletkező kis kampóra felfűztem a fülbevalóalapot is, majd a fogóval teljesen behajlítottam a fémpálcikák végét, úgy hogy kört formázzanak, és ne tudjon lejönni a fülbevalóalap.

Ezzel el is készült a fülbevalóm – ajánlom szeretettel mindenkinek, nagyon egyszerű elkészíteni, kellemes délutáni kézművesprojekt lehet. Természetesen a festést rengetegféleképpen lehet variálni, én most egy nagyon egyszerű megoldást választottam.

Csináld magad! Egyszerű mécsestartó befőttesüvegből

Ezt a mécsestartót pár éve készítettem el – alig pár percembe került, és nagyon mutatós darab lett :) A legnagyobb előnye, hogy alapból volt hozzá minden itthon, javarészt kisebb-nagyobb dolgokat hasznosítottam benne újra. Ha valami hangulatos apróságot szeretnétek készíteni így karácsony előtt, de nincs rá túl sok időtök és pénzetek, egy ilyen mécsestartó elkészítése jó megoldás lehet.

Az két alap dolog kell hozzá: egy kisebb befőttes üveg és egy teamécses. A többi kellékben már lehetsz kreatívabb: én egy régi könyv oldalából vágtam ki egy csíkot, majd óvatosan félbehajtva – hogy szimmetrikus legyen – egy szív alakot vágtam a közepére, és felragasztottam az üvegre. Természetesen csak ezért ne gyilkolj le egyetlen könyvet sem, ugyanilyen jó szolgálatot tehet újságpapír, régi kották, de az egyszerű barna csomagolópapír vagy egy darab fénymásolólap is mutathat jól (akár önmagában, akár kicsit kidekorálva is). Az üveg nyaka köré vékony selyemszalagot kötöttem, amit szintén lehet helyettesíteni más anyagokkal: csipkével, rafiával, vékony textil csíkkal, madzaggal.

Attól függően, hogy mivel dekorálod ki végül az üveget, sokféle stílusban el lehet készíteni ezt az egyszerű dekorációt – ha nem használsz kifejezetten karácsonyi mintákat, akár az ünnep után is a szoba dísze maradhat :)

Csináld magad! Geometrikus dobozka – Fázisfotókkal!

Egy időben sokat origamiztam – segített kikapcsolni az agyamat, és lenyugtatott. Ma már csak ritkán ülök le ezzel foglalkozni, de ha unatkozom a buszon, könnyen lehet, hogy a zsebemben talált blokkból vagy az utcán kapott szórólapból rövid időn belül hajó, kiscsibe vagy daru lesz.

A mai bejegyzésben azonban valami olyasmit hajtogattam nektek, ami nem csak jópofa, hanem hasznos is. Nem rég tanultam meg, hogyan lehet ezeket a geometrikus tárolódobozkákat elkészíteni, és annyira egyszerűek, hogy mindenképp meg szerettem volna osztani veletek is. Ez az első olyan Csináld magad! bejegyzésem, amiben lépésről lépésre végig vezetlek titeket a folyamaton – mivel ez az első, a tökéletestől nagyon messze van, szóval mindenféle építő vélemény jól jön :) Addig viszont lássuk, hogyan készülnek el ezek a kis dobozok.

Eszközök:
A dobozok előállítása szerencsére nem túl eszköz igényes – négyzet alakú színes lapok és némi ragasztó kell csak hozzá.

Elkészítés:
Igyekeztem egyszerű lépésekre bontani nektek a dobozok elkészítését. Az egész hajtogatás nem tart tovább 5 percnél, szóval akár már most belevághatsz. Én az első kis tárolómat apró jegyzetlapokból készítettem, mert azok voltak kéznél :) (more…)

Csináld magd! Bojtos karkötő

A mai leírás egyszerű, nagyszerű, és egy tévedésnek köszönhető :) A neten nézelődve beleszerettem ezekbe a csodás türkiz színű gyöngyökbe, és rögtön el is határoztam, hogy rendelek egy csomaggal, és fűzök belőle karkötőt. A gáz az, hogy a szemmértékem gyakran cserben hagy. Ugyanis a 6 mm-es gyöngyök élőben sokkal kisebbek, mint amekkorának én képzeltem őket. Gondoltam, sebaj, karkötőnek attól még remek lesz, csak így magában nem mutat sokat. De persze erre is volt megoldásom, amint látjátok :)

Kellékek:

  • gyöngy
  • gumidamil
  • hímzőfonal
  • olló
  • ragasztó (valami tartósabb)
  • szerelőkarika (de ez akár ki is maradhat)

Első lépésben, csináljuk meg a bojtot: itt van egy tök jó módszer arra, hogyan lehet a legegyszerűbben kis méretű bojtot készíteni fonalból. Ezt majd a végén szépen felkötheted a karkötőre (ez a legegyszerűbb módszer), de ha van éppen egy szerelőkarika a közelben, arra is rácsomózhatod. Én az extra-nehéz verzió keretében magára a karikára fűztem fel a fonalat a bojthoz (elég macerás volt, de ha valakit érdekel, szívesen szentelek neki egy külön bejegyzést). Sok hobbiboltban lehet venni előre elkészített bojtokat is, szóval ha nem akarsz ezzel babrálni, akkor érdemes szétnézned :) Ha magad csinálod a bojtot, mindenképp csinálj egy picit nagyobbat, mint amekkora első ránézésre szükséges lehet. Én hiába ügyeskedtem, nem lett egyenes az alja, és lehet hogy kicsit nagyobb darabot kell majd levágnod ahhoz, hogy az ilyen hibákat kijavítsd. (Meg aztán úgyis akkor derül ki, hogy milyen hosszú bojt kell neked, amikor már felvetted a karkötőt. Inkább legyen hosszabb, abból még lehet levágni, de a túl rövid bojtot nem lehet hosszabbítani.)

Ha kész a bojt, jöhet a fűzés. Vágj egy nagyobbacska darabot a gumidamilból (az eldolgozásnál jól jöhet egy kis plusz), és köss a végére egy gyöngyöt. Érdekesség a gumidamilról: ha csomót kötsz rá, az viszonylag könnyen szét csúszik. Ha sok csomót kötsz, akkor ez a folyamat lelassul, de a végeredményen nem változtat: térden csúszva fogod összeszedni a frissen felfűzött gyöngyeidet a padlóról. Ez egy elég rossz hír, mert nincs semmi spéci ékszerszerelő holmim (végzárók, kapcsok, fogók), ezért mindenképp ezzel a damillal akartam megoldani a fűzést mert elég vékony és rugalmas.

Itt lép a képbe a ragasztó. Az első felfűzött gyöngy lyukába nyomj egy pici ragasztót, és hagyd, hogy megkössön. Ha gondolod, egy tűvel is felviheted a ragasztót, nekem szerencsém volt, adtak hozzá olyan fejet, amivel pont beletalálok a lyukba, és nem kenek össze semmi mást. Ha ez a lépés megvan, kezdheted fűzni. Az én kezemre 34 db gyöngy kellett ebből a 6 mm méretűből (egy csomagban azt hiszem, 40 db volt). Ha karikára fűzted a bojtot, valahová fűzd be a gyöngyök közé (én igyekeztem, hogy tisztes távolban legyen a ragasztós résztől). Miután elegendő gyöngyöt fűztél fel, csomózd össze a damil két végét – úgy kétszer-háromszor legalább -, majd a csomóra pöttyents egy pici ragasztót, hogy megmaradjon. Várd meg, míg megszárad, és már hordhatod is :) (Száradás után érdemes felkötni a bojtot a karkötőre, amennyiben nem karikával dolgoztál.)

Annak örömére, hogy az első ilyen jól sikerült, csináltam még egy karkötőt, azt már bojt nélkül – így együtt sokkal mutatósabbak :)


Csináld magad! Kávés bőrradír

Rendszeres kávézó vagyok, naponta egy-két csészényi simán elfogy nálam. Az állandó kávéfőzésből adódik, hogy mindig marad utána kávézacc, amit már eddig is felhasználtam – hála Bogcának -, de nemrég találtam egy leírást Elizabethnél, a Delightfully Tacky blogon arról, hogyan lehet kávés-mézes-cukros testradírt készíteni. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pont mindenem akadt hozzá itthon (általában ez a baj az ilyen csináld magad kencékkel – valami mindig hiányzik), úgy hogy nekiláttam :)

Hozzávalók (az eredeti recept a Delightfully Tackyról):

  • 1 csésze kávézacc
  • 1 csésze cukor
  • fél csésze kókuszolaj
  • 1 evőkanál fahéj (mondjuk szerintem ez túlzás :D)
  • 1 teáskanál szerecsendió
  • 2 evőkanál méz
  • 10-15 csepp illóolaj (Elizabethnél és nálam teafa olaj, de bármi más is jöhet)

A fenti hozzávalókat összekutyulod egy kisebb befőttesüvegben vagy egy üres műanyag tégelyben, és már meg is vagy :) Ha használod, zuhanyzás közben radírozd át a bőrödet vele, majd egyszerűen öblítsd le.

És most, hogy kezedben az eredeti recept, akár neki is láthatsz :) De azért elmondom, én hogyan csináltam. Türelmetlen vagyok, és nem akartam gyűjtögetni a zaccot (plusz féltem attól, hogy nem válik be a dolog, így minél kevesebb veszteséggel szerettem volna megúszni ezt a kalandot), így végül csak egy adagnyi kávézaccot használtam fel (két személyes kotyogónk van), és próbáltam ehhez arányítani a többi hozzávalót. A fahéjjal és a szerecsendióval is óvatosan bántam, nem szeretnék egy illatgyertya bolt szagának töménységével vetekedni. Kb. fél teáskanál ment bele a fahéjból, és még ennél is kevesebb a szerecsendióból.

Mint kiderült utólag, nyugodtan lehetettem volna ilyen óvatos az illóolajjal is. Nekem nagyon tömény lett, szóval ha rám hallgatsz, óvatosan adagolod, és ha az első használat után kevésnek érzed, akkor érdemes még hozzátenni. A cukor is lehetett volna egy picit kevesebb nekem. De összességében élveztem az első használatot, úgy hogy végül hozzádobtam mégy egy adag zaccot, és megpróbáltam korrigálni a hibáimat. Illóolaj abszolút nem ment bele, a cukorból pedig csak feleannyit tettem bele, mint az első körben. Az így kapott massza végül sokkal jobban megfelelt az én igényeimnek :) Szóval ha te is bizonytalan vagy, először csinálj egy fél adagot belőle, hogy kitapasztald, milyen arányok felelnek meg neked a legjobban. Szintén javaslom a kisebb adag elkészítését, ha érzékeny bőröd van, és először csak tesztelni szeretnéd, hogy tényleg jó hatással van a bőrödre, és nem vált ki semmilyen kellemetlenséget (viszketés, bőrpír, ilyesmik).

Nekem nagyon jó puha és illatos lett tőle a bőröm, így nagyon hamar rászoktam arra, hogy hetente kétszer-háromszor használjam. Használat előtt egy kiskanállal mindig összedolgozom egy kicsit (a kókuszolaj egy adott hőmérsékleten megszilárdul, így fehéres kérget képez a bőrradír tetején), és máris használható :) Próbáljátok ki ti is!

A kép a Delightfully Tacky blogról származik.

Csináld magad! Csillogó fülbevalók

Tesóm gyűjti a bedugós fülbevalókat, több mint 50 pár van neki. Amikor kitaláltam, hogy szívesen megpróbálnék ékszert készíteni saját használatra, mindenképp be akartam vonni őt is. Így végül együtt alkottunk fejenként két pár csillámos fülbevalót. Szerencsére csillámporunk volt itthon bőven, és a többi kelléket is megoldottuk valahogy, így végül csak a fülbevaló alapokat kellett beszerezni, és már indulhatott is a kreatív alkotás.

Kellékek:

  • fülbevaló alap + üveg lencse
  • csillámpor
  • ragasztó
  • ecset vagy fültisztító pálcika

Első lépésként alakíts ki a helyet, ahol dolgozni fogsz. Takard le az asztalt újságpapírral, így felkészülhetsz a ragasztó és csillámpor áradatra.

Először a csillámport visszük fel a fülbevaló keretébe. Mi decoupage ragasztót használtunk ehhez, de igazából bármi megteszi, a lényeg az, hogy vékonyan tudd felvinni a felületre. Hogy szépen el tudjuk oszlatni a ragasztót, ecsetet vagy fülpiszkálót használtunk a kenéshez. Erre a rétegre rögtön rászórhatjuk a csillámport. Ha nem oszlott el szépen – ami elég valószínű -, itt is segíthetünk egy ecsettel vagy fültisztító pálcikával, hogy mindenhová jusson a csillámporból. A maradékot ütögessük le a fülbevalóról (ha ügyes vagy, valamennyit meg tudsz menteni azzal, hogy a csillámpor tégelyébe szórod vissza).

Ha ezzel megvagy, hagyd száradni az egészet legalább 5-10 percig. Az ujjaddal finoman ellenőrizheted, hogy megszáradt-e már a csillámos ragasztó. Ha száraz, akkor ráragasztjuk az üveg lencsét. Mi a fülbevaló keret belső peremére tettünk pár csepp pillanatragasztót, és így illesztettük bele a lencsét. A pillanatragasztó hamar megszárad, így szinte rögtön nekiláthattunk megtisztítani a keretet és a lencse külsejét a fölösleges ragasztó foltoktól és csillámoktól.

És voila! El is készült a csillámos fülbevalód, alig fél óra alatt.

Ragasztáshoz nyilván az a legjobb, ha direkt ékszerkészítéshez való ragasztót használsz, Nekünk sajnos nincs ilyen itthon, és csak ezért a projektért nem akartam beszerezni. Majd talán legközelebb :)

A fülbevalóhoz az alkatrészeket a Hobby Ékszeralkatrész webáruházában szereztük be. Az általunk használt francia kapcsos fülbevalók 12mm-esek, a beszúrósak 10mm-esek.

Csináld magad! Dekortapaszos ceruzák

Ígértem, hogy a kreatív sulis bejegyzésből hamarosan hozok nektek valami saját készítésűt, és íme itt is van :) Azt hiszem, ez az egyik legkönnyebb az ott lévő leírások közül (bár a többi sem kifejezetten bonyolult) és ugyanakkor nagyon színes és látványos is.

Mi kell hozzá? (Nem túl hosszú a lista :D)

  • dekortapasz
  • ceruza
  • olló és vonalzó

Szóval, a dolog lényege, hogy dekortapasz csíkokkal fedjük be a ceruzákat. Mivel az én dekortapaszaim enyhén átlátszóak, natúr fa ceruzákat szereztem be. Ezen szépen mutat a tapaszok mintája (de ha valaki biztosra akar menni, előtte átkenheti a ceruzákat fehér akrilfestékkel). A ceruzák hosszát vonalzóval lemérjük, és utána ehhez igazítjuk a dekortapasz csíkok hosszát. Egy ceruzát két csík fed be (amik az én esetemben sosem akartak egyforma hosszúak lenni, ezért úgy ragasztottam fel őket, hogy a ceruza tompa végén még egy szintben legyenek, és a különbség csak a hegyénél legyen érezhető – néhány faragás után remélhetőleg eltűnik a különbség :)).

Elsőre könnyűnek tűnik a csíkok felragasztása, de azért kell némi gyakorlat hozzá – az én első darabom a felső képen látható kék ceruza volt; a minta sem illeszkedik tökéletesen, és a tapasz is meggyűrődött pár helyen (igyekeztem kisimogatni, de maradt nyoma). A második sem lett tökéletes, de már sokkal jobban eltaláltam a mintát, és gyűrődés is csak egy pici lett. Rá kell érezni erre is :) Amúgy gondoltam arra is, hogy nem csak hosszanti csíkokat ragaszthatunk a ceruzákra, hanem körbe is tekerhetjük vele őket. Nem minden mintával mutatna jól, de mondjuk egy pöttyös dekortapasszal simán kipróbálnám :)

(Amúgy nem rég futottam bele ebbe a cikkbe az A Beautiful Mess blogon, ahol megnézhetitek, hogyan lehet aranyos, személyre szabott sminkecseteket csinálni, és arra gondoltam, hogy azokat is ki lehetne dekorálni a színes tapaszokkal. Lehet, hogy adok majd ennek az ötletnek is egy esélyt :))

Ennyi az egész, egy tíz perces munka az egész, de nagyon vidám és jópofa a végeredménye :) Ti kipróbálnátok?