Könyvek

The Pocket Scavenger és egy kihívás 2015-re

Már meséltem nektek Keri Smith egyik könyvéről, a How to be an Explorer of the World-ről, és bemutattam nektek két kihívást is belőle – többet terveztem, de idő hiányában ennyire tellett -, hamarosan jönnek majd a továbbiak. Van viszont még egy könyvem Keri Smith-től, ami nem is annyira könyv, mint inkább egy kitöltendő munkafüzet (erre én is csak akkor jöttem rá, amikor megérkezett a BookDepository csomagja).

A Pocket Scavenger játékra hívja az olvasót. A scavenger hunt lényege, hogy egy előre elkészített listán szereplő dolgokból kell minél többet megtalálnod. Ez nem kincskeresés, ahol a tárgyak előre el vannak rejtve; a scavenger huntban pont az a kihívás, hogy magadtól kell összeszedned a listán lévő tételeket. A játék során nem mindig megengedett, hogy egyszerűen csak megvásárolj valahol egy adott tárgyat, könnyítés lehet viszont, hogy elég, ha csak fotót készítesz a megtalált dolgokról.

A könyv egy nagyon hosszú listát tartalmaz, rengeteg ötlettel. Lehetőséged van dokumentálni minden egyes megtalált tárgyat – leírhatod, hogy hol és mikor találtad, fűzhetsz hozzá megjegyzést vagy rövid történetet is. A dokumentáció melletti oldalra pedig beragaszthatod az adott dolgot vagy annak a fényképét. Keri Smith emellett minden lap aljára írt egy feladatot, amivel további kreatív felfedezésekre biztat.

A kihívás

A könyv után úgy gondoltam, hogy én is összeállítok egy 2015-ös scavenger hunt listát. Olyan dolgokat válogattam össze, amik viszonylag laposak, így akár egy mini albumot is össze lehet belőlük állítani. De ha csak lefényképeznéd a tárgyakat, akkor is összeállíthatsz egy kollázst belőlük képszerkesztővel. Itt is él az a szabály, hogy ne vásárolj csak azért, hogy valamelyik tétel meglegyen a listán. Minden más ér – kaphatod ajándékba, találhatod az utcán vagy nagytakarítás közben a fiók mélyén. Ha úgy gondolod, egy-egy dologból többet is gyűjthetsz, így még klasszabb összeállítást készíthetsz év végéig.

Amiket össze kell gyűjtened:

post-it, jegy, matrica, préselt virág, szórólap, kivágott újságcikk, egy rajz, bélyeg, valaminek a csomagolása, darabka szalag, madzag vagy zsinór, egy fénykép rólad, falevél, blokk vagy számla, névjegykártya

A listát természetesen a saját kedvedre alakíthatod, ha valami nem tetszik, húzd ki, de kiegészítheted saját öletekkel is (javaslatok jöhetnek kommentben!). A fenti tárgyakhoz készítettem nektek egy listát, amin pipálhatjátok, mit találtatok meg. Aki albumkészítésre adja a fejét, akár be is ragaszthatja az elejébe vagy a hátuljába a listát :) Innen tudjátok letölteni, ha van igény rá, más színben is szívesen elkészítem, csak írjátok meg kommentben!

A letöltéséhez kattints ide!

A listát csak kinyomtatva, magáncélra használhatod. Ha másra szeretnéd használni, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot! 

10 különleges könyv, amit idén olvastam

Először szerettem volna egy toplistát összeállítani nektek, amiben kiválasztom 2014 tíz legjobb olvasmány élményét. Nagyon hamar rájöttem, hogy képtelen lennék rangsorolni, mert a legtöbb könyv, amit olvastam, más-más stílusban íródnak, más témát boncolgatnak – és emiatt, mindegyik másképp, a maga módján jó. Szóval igyekeztem inkább arra kihegyezni a listát, hogy mik azok az egyedi dolgok, ami miatt egy olvasmány kiemelkedő volt a számomra. Így ez nem egy rangsor, csak egy egyszerű lista, amihez bármikor nyúlhattok, ha valami különlegesre vágytok :)

1. Az analfabéta, aki tudott számolni (Jonas Jonasson)

Nem üt el igazán az író első könyvétől (A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt), de történet ismét nagyon örült, és nagyon vicces. Rajongtam a humoráért, azt hiszem kevés az ilyen komikus történet, ami ráadásul még eseménydús is.

2. Holtodiglan (Gillian Flynn)

Erről a könyvről már írtam nektek egy korábbi bejegyzésben. Különleges volt, mert teljesen átvágott: azt hittem, egy átlag romantikus sztori lesz, sokáig neki sem akartam állni. Aztán mikor belefogtam, sorra hozta az újabb és újabb meglepetéseket.

3. Biff evangéliuma (Christopher Moore)

Nagyon bátor! Úgy értem, humoros történetet írni Jézus fiatalságáról?! Szinte már látom is, ahogy ennek hallatán felbőszült keresztények készülnek széttépni a szerzőt. És mégis nagyon jól sikerült – pedig én is féltem attól, hogy néhol sérteni fogja azt, amiben hiszek. Nyilván igényel némi lazaságot, de ha ezen túl lépünk, akkor rájövünk, hogy a poénok és képtelenségek mögött valódi üzenet húzódik. (more…)

Disztópiás könyvajánló 2 – Azok a híres első kötetek

A legutóbbi lista összeállítása óta bővült a kör, úgyhogy itt az ideje, hogy írjak nektek néhány másik disztópiás regényről. Részemről még mindig nagy a szerelem a téma iránt, a jó disztópiás könyveket képtelen vagyok megunni. Remélem, hogy köztetek is akad olyan, aki szereti őket :) A mostani ajánló külön érdekessége, hogy eddig mindegyikből csak az első kötetet olvastam (aminek oka többnyire a magyar fordítás hiánya – kivéve Az útvesztő esetében, ott még nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni a folytatással.)

Az első, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, az Marissa Mayer könyve, a Cinder. Igen, Hamupipőke feldolgozás – de ettől abszolút nem kell megijedni, csak főbb pontokban kapcsolódik az eredeti meséhez. Még azt is ki merem jelenti, hogy ha cím nem lenne ennyire árulkodó, akkor csak a vége felé kezdenénk el sejteni, hogy mi is adja a történet alapját. A főhősünk tehát Cinder, egy hányatott sorsú kiborg, akit Új-Peking legjobb műszerészének tartanak. Egy napon felkeresi őt az álruhás Kai herceg, ugyanis a lány segítségére van szüksége egy komoly ügyben. Az országot ugyanis külpolitikai konfliktusok és a pestisjárvány rohamos terjedése fenyegeti. Cinder hamarosan a dolgok közepébe csöppen, fordulat, fordulatot követ, és a végén a kedves olvasó mérgelődhet azon, hogy miért nem jelent meg még ennek a könyvnek a következő része?! (Bár pont ma néztem, hogy már megjelent – csekély 3 évet kellett rá várni.)

Az útvesztő című könyvet gondolom sokan ismeritek, ha más miatt nem, hát azért, mert nemrég filmen is megjelent. További érdekesség, hogy csak a könyv végén találunk utalást arra, hogy a regény a disztópiás kategóriába tartozik (gondolom, a második rész már jobban belemegy ebbe). Az történet egy hatalmas labirintusban játszódik, ahol kamasz srácok csoportja próbál túlélni, és megtalálni a kiutat az útvesztőből. A főhős Thomas újoncként csöppen ebbe a környezetbe, így amikor az útvesztő szabályai kezdenek megváltozni, és szokatlan események sorozata veszi kezdetét, sokan úgy vélik, hogy ő állhat a háttérben. Thomas azonban épp úgy nem tud semmit az útvesztő céljáról, mint a társai, de elszánja magát, hogy megfejti a rejtvényt, és megtalálja a kiutat. Én nagyon megkedveltem az Útvesztő világát – teljesen beszippantott a rejtélye. A szereplők nagyon jól kidolgozottak, nagyon megkedveltem őket. Szóval második kötet, itt jövök! :)

Az utolsó első kötet pedig a Tiszták (aminek felháborító módon még mindig nincs a láthatáron sem a magyar folytatása), ami egy szörnyen lepusztult világba visz bennünket. A főhősnőnk, Pressia számára az élet csupa küzdelem, hiszen a Robbanások után csak ledőlt épületek maradtak, és szinte lehetetlen normális élelemhez vagy tiszta ivóvízhez jutnia. Emellett a nyomor mellett pedig ott áll a Kupola, aminek lakói biztonságban átvészelték a pusztulást. A két világ között nagyon sokáig nincs semmilyen kapcsolat. Aztán egy napon valaki megszökik a Kupolából, és minden megváltozik. A könyv világa elég kemény, tele van mutánsokkal és eltorzult emberekkel, ami sokszor elég megrendítő. De azt hiszem, pont ettől lesz olyan jó ez a könyv – nem valami tündérmese, ahol a disztópia csak valami gyenge háttértörténet. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ezt a könyvet olvasva sokszor az jutott eszembe, hogy ebből a világból egyszerűen nincs kiút, és nem tudom elképzelni, hogyan lehet ebből igazán boldog befejezést kihozni. De azért reménykedem, hogy lehet :)

Ti olvastátok már valamelyik könyvet? Hogy tetszett?

A könyv nem szent – Tedd le, ha rossz!

Pár hete írtam arról, hogy olvassunk nyugodtan elektronikus könyveket, hiszen ha valóban a tartalom számít, akkor az papíron és képernyőn is ugyanaz marad. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy milyen könyves eszmék és téveszmék jönnek szembe nap mint nap, és úgy döntöttem, hogy egy mini sorozatot szentelek ezeknek. Csak hogy mindenki lássa, hogy olvasni jó, és fölösleges mindenféle butasággal elrontani ezt az örömöt :)

És ha már az öröm elrontásáról van szó, ma a rossz könyvekről fogok nektek írni. Voltak idők, amikor még válogatás nélkül elolvastam mindent, ami a kezem ügyébe került. Érdekes, hogy akkoriban a rossz könyv, mint kategória még nem létezett számomra, csak olyan könyvek voltak, amik jobbak az átlagnál. Nem tudom, hogy az évek tapasztalata változtatott-e ezen, vagy én lettem finnyásabb, de tény, hogy mostanra már kifejezetten léteznek azok a könyvek, amik számomra rosszak (kiemelem, hogy számomra, mert attól, hogy nekem valami nem tetszik, attól másnak még nyújthat az adott könyv remek olvasmányélményt).

Voltak olyan könyvek, amiket végig nyűglődtem, voltak amiket nem – ma már általában az utóbbi mellett döntök. Hogy őszinte legyek, sokkal kevésbé volt maradandó élmény az, ha vállaltam, hogy ez most nem nekem való olvasmány volt, és szépen félreraktam még az elején. Ha végig olvastam, akkor utána egy életre dühös lettem arra a könyvre.

Szóval, miért is rakd félre a rossz könyvet?

  • Nem érdemli meg az idődet! Gondolj bele, hány órát töltesz egy olyan könyv elolvasásával, ami 500 oldalas, és kb. 20. oldal után ki nem állhatod. Nem lenne jobb ezt az időt valami olyanra fordítani, amit élvezel? Mondjuk egy másik könyvre? Vagy bármilyen más hasznos tevékenységre…
  • Fölöslegesen idegeskedsz miatta. A legtöbben azért veszünk a kezünkbe egy könyvet, mert szeretnénk kikapcsolódni (ez ugyanúgy igaz egy jó regényre, mint egy ismeretterjesztő könyvre a hobbinkkal kapcsolatban). Ha fogcsikorgatva olvasod végig, azt nem nevezném kikapcsolódásnak.
  • Csak magadat bántod vele! Te jó ég, hányszor hallottam/olvastam már, hogy valaki azért olvas végig egy rossz könyvet, mert ezzel megtiszteli a szerzőt. Fordítsuk ezt meg: az adott író megtisztelt téged azzal, hogy számodra izgalmas/érdekes/tanulságos/szerethető/élvezhető/elgondolkodtató könyvet írjon? Mert ha nem, akkor minek is olvasnád végig, amit írt?! Csukd be azt a könyvet, és nyugi. Kétlem, hogy másnap reggel egy sértett szerző dörömbölne az ajtódon, követelve a műve végigolvasását.
  • Ne várj a csodára! Szintén sokat hangoztatott mondat, hogy csak az első 200 oldalt/két kötetet kell végig szenvedni, és onnantól már tök jó! Nem mondom, hogy ebben nincs semmi igazság, én is olvastam már olyat, aminek az eleje döcögős volt, de aztán egy nagyobb fordulat után beindult a történet. De az is tény, hogy ha a könyv első felében gyűlölöd a szereplőket, akkor viszonylag nehezen tudsz majd izgulni értük a végén. Ezen felül pedig, szerintem nincs semmi magasztos abban, ha végigszenvedsz 200 oldalt, és utána egy fokkal jobb lesz. Még mindig elfecséreltél egy csomó időt, az idegeskedésről nem is beszélve. Döntsd el te, hogy látsz-e annyi fantáziát a könyvben, hogy a holtpont után is folytasd. De magadat ne kínozd ezzel.

Azt hiszem, kellően kiveséztük a témát. A lényeg, hogy az olvasás öröm és kikapcsolódás maradjon számodra, és ne rontsd el azzal, hogy fölösleges elvárásokat támasztasz magad felé. Ha gyenge volt az első kötet, nem kell elolvasni a másodikat, csak azért, mert ott állítólag már jobban kibontakozik az író stílusa. Ha unalmas a könyv eleje, a könyv végi izgalmak nem biztos, hogy kárpótolnak érte. Az időd és a figyelmed te osztod be – én szeretem a sajátomat olyan könyveknek adni, amik megérdemlik az odafigyelést :)

A kép forrása: splitshire.com

Pszichopaták előnyben – Tébolyult könyvajánló

Mit olvass, ha nem tudsz aludni, de nem is akarsz? A mai ajánlóban négy olyan könyvet gyűjtöttem nektek össze, ahol eszeveszett történetek tébolyult szereplői kergetnek benneteket az őrületbe.

Sebastian Fitzek: A Terápia

A főszereplő, Victor, neves pszichiáter, aki nem tudja túltenni magát azon, hogy szeretett lánya, Josy hosszas betegeskedés után egyszerűen eltűnésén. Évekkel az eltűnés után egy rejtélyes nő bukkan fel nála, akit kényszerképzetek gyötörnek egy kislányról, aki nagyon hasonlít Victoréhoz. A terápia megkezdődik, miközben az író apró információmorzsákat elszórva vezet minket a történet végéhez, és egy nagy csavarral az igazsághoz. Szerintem letehetetlen könyv :)

Pierre Lemaitre: Téboly

A történet főszereplőjének, Sophie-nak mindene megvolt – és most semmije sincs. Az egykor energikus és eleven lányt ma folytonos fáradtság kínozza, és olykor egész órák esnek ki az emlékezetéből. Ez különösen nagy probléma, mikor egyik reggel holtan találja a rábízott kisfiút – akit az ő cipőfűzőjével fojtottak meg. Vajon Sophie tette? A választ ő maga sem tudja, abban viszont biztos, hogy menekülnie kell. Így aztán megkezdődik a hajsza Párizson keresztül. Hogy végül hol köt ki Sophie? Az egy hosszú történet, tele csavarokkal és meglepetésekkel. Amikor már kezded sejteni, hogy milyen irányba halad a történet, akkor Pierrre Lemaitre bedob egy olyan fordulatot, amitől tátva marad a szád.

Gillian Flynn: Holtodiglan

Ebből a könyvből nem rég film is készült, szóval már több helyről is ismerős lehet. Ha még nem láttad a filmet, mindenképp állj neki a könyvnek, szerintem zseniális. Amy Dunne az ötödik házassági évfordulója napján rejtélyesen eltűnik, alig hagyva nyomokat maga után. Sokan arra gyanakodnak, hogy a férje, Nick szabadult meg tőle, hiszen a tökéletesnek hitt kapcsolatukat régóta gondok árnyékolták be. De vajon tényleg ő a tettes? Egyáltalán, életben van még Amy? A történetben van jó pár eszelős csavar, mire a végére érsz; én csak arra tudtam gondolni, amikor befejezte, hogy ez egyszerűen elmebeteg!

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

A végére hagytam a javát, ez könyv ugyanis a legőrültebb mind közül. Tapasztalataim szerint, nem fogod élvezni az olvasást. Sőt, sokszor elborzaszt és undorít a történet, és a hideg futkározik az ember hátán. Szóval készülj fel, hogy nem egy könnyű olvasmány – cserébe viszont nagyon mély, részletes, kidolgozott. Sokszor nehéz volt emlékeztetni magamat arra, hogy a könyv valójában kitalált szereplők kitalált története. A mesélő Eva saját sorsát írja le, onnantól kezdve, hogy Kevin anyjává vált – egy olyan gyerek anyjává, aki 16 évesen iskolai lövöldözésbe kezd. A lövöldözésig vezető út pedig teli van apró és rettenetes előjelekkel.

Ennyit mára a pszichopatákról. Ha olvassátok valamelyiket, írjátok meg kommentben, hogy mit gondoltok róluk! Esetleg van olyan könyv, amivel kiegészítenétek a listát?

Élet a Hunger Games után – avagy disztópiás könyvajánló

Bejött az Éhezők Viadala? Klassz, mert nekem is! Már ez előtt is olvastam disztópiás könyvet, de ez végleg megszerettette velem ezt a műfajt. Emellett hamarosan megjelenik a moziban a Kiválasztott első része, amit már nagyon várok. Ennek örömére összegyűjtöttem pár olyan regényt, amibe érdemes belevágnod, ha úgy érzed, hogy a három kötetnyi antiutópia egyszerűen nem volt elég :D.

Az emlékek őre

Az egyik cikkemben már említettem ezt a regényt, úgyhogy most csak röviden szólnék róla. Talán elsőre nem is nagyon illik a disztópia kategóriájába, mert a regényben ábrázolt társadalom eleinte tökéletesnek és szervezettnek tűnik, de aztán ahogy halad a cselekmény, egyre több dologra fény derül, és így már szerintem teljesen jogos a disztópia elnevezés. Bár a regény alapvetően gyerekkönyv, mégis érdekes lehet a felnőtt olvasóknak is – szóval ne érezd úgy, hogy már kinőttél belőle :) (A jó gyerekkönyvekből amúgy sem lehet soha kinőni.) A főhős, a tizenkét éves Jonas számára a bölcsek tanácsa egészen különös hivatást jelöl ki, melynek segítségével olyan dolgokat tapasztal meg, amit senki más a körülötte élő világban. Kiderül, hogy a harmonikusnak hitt világ mögött megdöbbentő titkok rejlenek, Jonasnak pedig egy komoly döntést kell meghoznia. A könyv amúgy egy sorozat első része, a köteteknek mindig más a főszereplője, de a szálak nagyon gyakran találkoznak. A sorozat második fele már sokkal kevésbé disztópiás, mert sokkal több benne a fantasztikus elem. Nagyon megkapó tanulsága van mindegyiknek, érdemes elolvasni őket.

A napszemű Pippa Kenn

Ha másért nem, már azért is érdemes foglalkozni ezzel a könyvvel, mert a szerző magyar. Kemese Fanni egy olyan ifjúsági disztópiás regényt írt, ami szerintem simán megállja a helyét a külföldi könyvek között is. Nem mondom, hogy tökéletes (nekem a szerelmi szál egy kicsit csöpögős volt), de a világ, amit felépít annyira stabil és hihető, hogy sok hasonló könyvet messze túlszárnyal. Pippa Kenn magányosan él egy olyan világban, ahol az emberek nagy résztét megölte vagy különös mutánssá változtatta egy fertőzés. Fogalma sincs róla, hogy vannak-e a járványnak túlélői, egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen Ruben Mack, aki egy fertőzéstől mentes város után kutatva talál rá Pippa rejtekhelyére. A két fiatal együtt vág neki a veszélyes útnak, hogy megtalálják a várost, amely lehet, hogy már rég a múlté. Izgalmas és fordulatos regény. A szerelmi szálat pedig hajlandó vagyok megbocsátani, és reménykedem, hogy a folytatása – ami amúgy nemsokára megjelenik – még ütősebb lesz :)

Delírium

Ha trilógiát akarsz, hát itt van egy újabb :) Lauren Oliver sorozatában egy szeretet nélküli világba jutunk, ahol a szerelmet súlyos betegségnek tekintik. A főszereplőt, Lenát már csak néhány hónap választja el attól, hogy megkapja a betegség elleni kezelést, s ezzel együtt új életet kezdjen egy számára kijelölt fiú oldalán, amit nem árnyékolnak be többé a családi tragédiák. A lányban azonban kétségek dúlnak, egyre bizonytalanabbá válik a kezelést és az őt körülvevő világot illetően.
Megjegyzés: az első könyv nagyon ütős. Ebben a legtöbben egyetértenek. Szerintem a második is az, de teljesen más mint az előző (a szerelmi rész kevésbé sikerült jól, a társadalom kritika szempontjából viszont szerintem jó munkát végez az írónő). A harmadik kötet viszont egyszerűen nem méltó a többihez. Szóval ha biztosra akarsz menni, hogy semmiképp ne csalódj, akkor csak az elsőt (vagy max. az első kettőt) olvasd el, akkor elégedett leszel :)

Védett férfiak

Ez a könyv nem mai csirke, valamikor a ‘70-es években írta Robert Merle. Ennek ellenére az üzente máig nem kopott el, érdemes a friss dirsztópiás könyvek között ezt is figyelembe venni. A történet szerint, Martinelli doktor különös járványra lesz figyelmes, amely csak a férfiakra veszélyes. Az állam azonban jobban tart a választások sikertelenségétől, így megpróbálja szőnyeg alá söpörni a problémát. A végeredmény: Amerika (és a világ) férfinépessége rohamosan csökken, és ennek eredményeként nők kerülnek hatalmi pozíciókba. Nagyon érdekesen fordítja meg az író a nemek szerepét, egymáshoz való viszonyát. Izgalmas és fordulatos könyv, nekem nagyon kellemes meglepetést okozott.

How to be an explorer of the world – Fedezd fel a világot (újra)!

Érezted már úgy, hogy unod magad ott ahol vagy, és szívesen fedeznél fel új helyeket, ahol új  tapasztalatokat szerezhetsz? Keri Smith könyve azt mutatja meg, hogyan fedezz fel új dolgokat azokon a helyeken, ahol minden nap megfordulsz, és segít meglátni az érdekességet ott, ahol talán még sosem kerested.

Az alcím szerint (Portable Life Museum) a könyv egy múzeumi látogatásra visz a saját mindennapjaidba. Ötvenkilenc gyakorlatot találsz arra, hogyan fedezd fel újra a saját világodat, és segít kifejleszteni egy egészen új látásmódot. A gyakorlatokon kívül pedig van pár rövid írás arról, hogyan válj felfedezővé, hogyan kezdj neki ennek az egésznek, és milyen eszközökre lehet szükséged (nyugi, nagyon sok dologhoz elég egy jegyzetfüzet és egy fényképezőgép). A felfedezéseid dokumentálására is találsz tippeket, plusz a könyv végén van néhány oldal, ami kifejezetten arra szolgál, hogy ott rögzítsd a tapasztalataidat.

A könyvben tényleg nagyon sok jó ötlet van, minimum egy átlapozást javasolnék mindenkinek :) Sajnos itthon elég nehéz beszerezni (én BookDepository-n rendeletem a sajátomat, akciósan :)), ezért úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a kedvenc gyakorlataimat, és a végeredményt is. Ha van kedvetek, lehet csatlakozni, nagyon szívesen megnézem/elolvasom, hogy ti hogyan fedezitek fel a környezeteteket.

Holnap már jön is az első felfedezés! ;)

A könyv nem szent – Olvass bátran elektronikusan!

Amikor az emberek meglátják, hogy e-book olvasóval rohangálok mindenhová, egy bizonyos részük rendszeresen felteszi nekem ezeket a kérdéseket: nem furcsa? Nem fárasztja a szemedet a képernyő? Hogy bírod ki lapozás nélkül? Nem hiányzik a könyvek illata? Én nem tudnék meglenni anélkül…

Az én szememben az e-könyvek elutasítása sznob dolog. Én is szeretem a könyv illatot. De elég sok könyvem van ahhoz, hogy ha szagolgatni akarok, akkor megtehessem. Ezen kívül azonban, egy könyvet nem az határoz meg, hogy fizikailag egy nyomtatott lapokból összefűzött tömbként jelenik meg. Jobb esetben, nem ettől lesz értékes vagy élvezhető, hanem a lapokra nyomtatott tartalomtól. Meg értem, ha valakinek a papíralapú könyv a kényelmesebb, vagy szereti a megvásárolt kötetet a polcon látni, de ne tegyünk úgy, mintha a könyv illat és a lapozás élménye értékesebb lenne, mint amilyen. A matek könyvemet sem szagolgatom, és nem érzek semmiféle átszellemülést attól, hogy lapoztam benne egyet. Pedig az is könyv. Papíralapú.

Ami a lényeg, az a szöveg, és ideális esetben nincs különbség aközött, amit a papírra nyomtatnak és ami az e-book olvasó képernyőjén megjelenik. Ha magával ragad a történet, az mindenhogy magával fog ragadni. Én kényelmesnek tartom az e-book olvasót. Ugyanúgy tudok vele jobbra-balra fetrengeni az ágyban olvasás közben, és ugyanúgy elgémberedik a nyakam egy idő után. Ha rendes e-book olvasót veszel, az nem fárasztja a szemedet jobban a papíralapú könyvnél, hiszen nem tükröződik, nem csillog, nincs saját fénye. Ha rendes e-book formátumban kerül fel a könyv az olvasóra (tehát nem pdf-ben, hanem mondjuk mobi vagy epub formátumba), akkor még a betűméretet is lehet állítani, ezzel is ideálisabbá téve az olvasást.

Az e-bookok általában olcsóbbak papíralapú megfelelőjüknél, és most már egyre több magyar webáruházban vásárolhatunk e-könyveket. Ezen felül léteznek olyan oldalak (mint például a Magyar Elektronikus Könyvtár), ahonnan ingyen tölthetünk le könyveket, illetve a webáruházak is gyakran kínálnak kedvező akciókat. Én a könyvek olvasása mellett főiskolai jegyzeteket illetve diasorokat is az e-book olvasómon olvasom tanulás közben. Így okosan kihasználva, a kütyü hamar visszahozza az árát, és még a környezet tudatosan élők is örülhetnek: ha a jegyzeteidet e-bookként olvasod, nem nyomtatsz fölöslegesen ki több száz oldalt, amik a félév végén úgyis a szemetesben kötnének ki.

Egy szó mint száz, ne haragudjunk az e-bookra, amiért nincs könyv illata, inkább ünnepeljük az előnyeit. A papír alapú könyvek ideje nem járt le, fölösleges úgy tekintenünk az e-könyvekre, mint gonosz kis démonokra. A tartalom a fontos, és ezen a formátum nem igazán változtat.

Nincs új a nap alatt – Lopj úgy, mint egy művész!

Annyira tipikus, hogy amikor először láttam ezt a könyvet a boltban, felkaptam, mert érdekesnek tűnt, és egy gyors átforgatás (és az ár csekkolása) után visszatettem oda, ahol volt. Ja, jó pofa kis könyv – gondoltam -, de ennyi pénzt ilyen kevés lapért…

Lehet, hogy ma sem lenne több élményem ezzel a könyvvel kapcsolatban, ha moly.hu-s kalandozásaim során össze nem találkozunk, és le nem esik az állam attól, hogy milyen pozitívan értékeli mindenki ezt a könyvet. Persze, látszott elsőre is, hogy ez valami érdekes dolog lehet, de hogy ennyire… Felpiszkálták a kíváncsiságomat. Elő is kerítettem, méghozzá angolul (átlagos angoltudású emberek is nekivághatnak az eredeti könyvnek, nem operál bonyolult szakszavakkal; könnyen megérti az egyszerű földi halandó is).

És hammm… Befaltam :) Mint már említettem, nem egy hosszú könyv, de talán nem is baj, mert így mentes a fölösleges sallangoktól és hosszú tanmeséktől. Rövid, velős és lelkesítő. Lehet, hogy ha 200 oldalnyi apró betűs szöveg lenne, nem tudott volna ekkora löketet adni nekem, így viszont már aközben beindította a kreativitásomat, hogy olvastam, és egy csomó új ötlet került lejegyzésre a jegyzetfüzetembe. Engem nagyon inspirált.

Ne készülj semmi újra, Austin Kleon nem találja fel a spanyol viaszt, és a kreativitás kiapadhatatlan kútjához sem kapsz térképet. De ezzel nincs is semmi gond, mivel a könyv is arról szól (főképp az elején), hogy igazából minden új ötlet más, régebbi ötletre vagy ötletekre épül. A tippek egyszerűek, könnyen hasznosíthatóak, van köztük pár nagyon gyakorlatias tanács is, ezek mentén könnyű elindulni annak, aki követni szeretné a könyv tippjeit. A stílus könnyed, nem szájbarágós, nem okoskodós és nem elvont (ezzel kikerült minden olyan buktatót, amivel nálam elvághatta volna magát a könyv). Megszólít minden embert, akiben akár egy cseppnyi kreativitás munkál, és mindenkire vonatkozó tanácsokat ad. Nem mondja meg konkrétan, hogy hogyan remekelj egy adott művészeti ágban, de egy járható utat jelöl ki az olvasó számra a kreatív élet felé. És nekem ez tetszik.

Amit én alkalmazni szeretnék a könyvből (itt jönnek az elcsepegtetett információ morzsák a tényleges tartalomról):

  • Logbook (hajónapló? Nem tudom, hogy a magyar fordítás hogyan nevezi) vezetése – leírni a nap fontosabb eseményeit vázlatosan. Rögzítheted benne, hogy min dolgoztál aznap, hogy állsz a kreatív munkáiddal, mit ettél ebédre, hol voltál bevásárolni, láttál-e valami érdekeset. Egyszerűbb egy ilyet írni, mint egy szép részletes naplót vezetni, és mégis dokumentáltad a napjaidat valahol. Én már ki is neveztem egy régi jegyzetfüzetet logbooknak :)
  • Naptár használat – ezt olyan sok helyen olvastam már, életvezetéssel kapcsolatban is, meg kreatív munkákkal kapcsolatban is, hogy tényleg lehet benne valami. Ez a könyv megadta az utolsó lökést is ahhoz, hogy bele akarjak vágni. A lényeg az, hogy keress a napodban időt annak, amit szeretsz, és jelöld mindig, ha sikerült is foglalkoznod a projekteddel. Próbáld meg nem megtörni a láncot ;)
  • Hogyan viszonyulj a példaképeidhez? – nekem ez lett az egyik kedvenc részem a könyvben. Jó tippeket ad ahhoz, hogyan tanulj azoktól az emberektől, akikre felnézel, és hogyan kommunikálj velük (ha van rá lehetőséged).

És ha még mindig nem győztelek meg, akkor itt az utolsó dobásom: van benne egy csomó inspiráló és motiváló idézet, okos és kreatív emberektől. Egy csomó-csomó jó gondolat. Ha másért nem, ezért már megéri olvasni :)

Lois Lowry – Gyerekkönyvek felnőtt fejjel

Hamarosan a mozikban is láthatjuk Az emlékek őre film változatát (az előzetest elnézve alaposan átdolgozták a történetet, szóval nagyon kíváncsi vagyok rá), úgy hogy nem is lehetne aktuálisabb ez a bejegyzés.

Bevezetésnek hadd mondjam el, mennyire nem szeretem, amikor felnőtt fejjel elkezdjük hülyének nézni a gyerekeket. Ha egy gyerekkönyv elkezd komolyabb témákat feszegetni, gyakran kérdőjelezik meg, hogy a történet valóban gyerekeknek való-e, mert ijesztő, traumatikus lehet számukra, vagy csak egyszerűen nem fogják fel az ünenetét.

Lois Lowry könyveivel kapcsolatban is sokszor olvastam már ezt kritikaként, amire csak saját tapasztalatomból tudom azt mondani, hogy azért nem kell a gyerekeket annyira félteni. Nyilván nem egy háromévesnek olvasnám fel esti meseként, de a könyv szereplői általában 12 év körüliek, és ugyanennek a korosztálynak teljesen megfelelő olvasmányt biztosít. Én tíz évesen olvastam a Számláld meg a csillagokat és Az emlékek őre című könyveit. És értettem. Nem úgy, ahogy most, amikor több mint tíz évvel később újra olvastam őket, de felfogtam az üzenetét, és meghatározó könyvekké váltak a szememben. Lássuk, hogy miért :)

Az emlékek őre simán besorolható a mostanság nagyon divatos disztópiás könyvek közé. Kezdetben felvázol egy ideális, rendben működő társadalmat, amely nagy hangsúlyt fektet a közösségre, és a szabályoknak köszönhetően minden olajozottan működik, szinte tökéletes az egyenlőség az emberek között. A történet főhőse Jonas, aki tizenkét évesen megkapja a rá kiszabott hivatását, amely kijelöli a helyét a társadalomban. Ahogy egyre előrébb haladunk a történetben, egyre inkább kibontakozik Jonas számára a társadalom hibái, a felszín alatt rejtőző dolgok. Lois Lowry szerintem nagyon merészen választott témát, de nem fogott mellé. Sőt, ki merem jelenteni, hogy jobban és bátrabban alkotott disztópiás történetet, mint azt sok manapság népszerű ifjúsági regény teszi. És mégis, olyan egyszerű értékekre hívja fel a figyelmet, amelyet már egy tíz éves gyerek is könnyen megért, és el tud gondolkozni rajta. Hogy megrázó volt-e a könyv gyerekként? Igen. De nem lettem tőle sem depressziós, sem becsavarodott pszichopata. Egyszerűen csak elég megrázó volt ahhoz, hogy mélyebben elgondolkozzak a könyvbeli világon. Ami szerintem egész jó, nem? :)

A következő könyv, amit az írónőtől olvastam (szintén tíz éves koromban), a Számláld meg a csillagokat volt. A könyv a második világháborús Dániában játszódik. A főhős Annemarie tíz éves, az ő szemszögéből láthatjuk, milyen volt a német megszállás alá kerülő Dánia, és hogyan alakult a dániai zsidóság sorsa. Nagyon szép, és gyerekek számára izgalmas történet a bátorságról. Felnőttként nekem a történelmi érdekessége miatt is nagyon tetszett, de a mondandóját anélkül is fel lehet fogni, hogy az olvasónak konkrét történelmi ismeretei lennének az adott korról. Azt hiszem, minden korosztály át tudja érezni, hogy miért olyan bátrak a történetben szereplő karakterek, és miért olyan fontos, amit tesznek.

Az utolsó könyv, amiről írni szeretnék, a Nyáron történt. Erről nincsenek gyermekkori tapasztalataim, csak pár hónapja olvastam először. Így elöljáróba egy jó tanács: ne olvasd el a fülszöveget! Szerintem túl sok mindent elárul; ha nem olvasod el előre miről fog szólni, sokkal nagyobb hatással lesz rád a történet. A főszereplő, a tizenkét éves Meg szemén keresztül láthatjuk, hogy tapasztalja ő meg az élet nagy dolgait. Számomra Meg egy nagyon jól sikerült, őszinte gyermek szereplő, aki kezd ráébredni az élet fontos dolgaira, de mindeközben beismeri, ha valamit még nem ért. Számomra ettől lesz ő nagyon valóságos szereplő, és ez csak még értékesebbé teszi ezt a történetet – valamint ettől lesz gyerekek számára is emészthető a könyv. De tényleg ne olvassátok el a fülszöveget. Én sem merek túl sokat elárulni a történetről. Kövesd figyelmesen az eseményeket egymás után, úgy sokkal jobban átjön az üzenete.