Barangolások

A legjobb kilátás Budapesten

Ha kiskoromban néha átutaztunk Budapesten, általában az Erzsébet hídon mentünk keresztül. A hídon való áthajtás volt számomra az utazás fénypontja – nehéz lenne pontosan megmondani, hogy miért, hiszen híd és Duna otthon is volt. Mindenesetre beleszerettem az Erzsébet hídba már akkor, és az érzéseim máig nem nagyon változtak. Szeretem Budapest hídjait, de az Erzsébet híd mindig is a kedvencem marad. Így aztán, amikor egy tavaszi séta keretében meghódítottuk a Gellért-hegyet, lőtten néhány képet a kedvenc hidamról. Bevallom, mindig a Gellért szálló felől megyünk fel a hegyre, így most voltam először a Gellért szobornál. Ha lehetséges, a kilátás innen még csodálatosabb. A Duna és a vár is gyönyörűek, és ahogy egyre feljebb megy az ember, egyre jobban kitárul a világ. Jobb délutáni időtöltést el sem tudnék képzelni :)



(more…)

Throwback Thursday: Telč hangulata

Már a prágai poszt után tudtam, hogy lesz még ilyen “throwback thursday” bejegyzésem; ha másért nem, hát azért, mert Telč egyszerűen külön bejegyzésbe kívánkozik. Nem akartam a régi összeállításomhoz híven összevonni Prágával, mert az nagyon hosszadalmas lett volna, és amúgy is, mindkét hely megérdemel egy saját bejegyzést :) A két évvel ezelőtti cseh utunk első állomása volt Telč, egy felejthetetlen kisváros, mesébe illő régi házakkal.

Throwback Thursday: Ilyen volt Prága

A mai poszt egy kicsit újrahasznosított lesz, ugyanis közel két évvel ezelőtt már elkészítettem egy képes összeállítást arról a 3 napból, amit szintén közel két éve Csehországban töltöttem. A minap újra átnézegettem ezeket a képeket – nem vagyok egy nagy világjáró, de bármerre is megyek, a legtöbb hely elrabol egy darabkát a szívemből, és ettől valahogy mindig mindenhová visszavágyok :) Prágával sincs ez másképp. Így aztán jött az ötlet, hogy a régi összeállításomat felhasználva egy képes bejegyzést készítsek ide a blogomra is azokból az emlékekből, amiket a cseh fővárosból hoztam magammal.








(more…)

Havas februári túra a Gerecsében

Karácsonyra túracipőt kaptam. Nem valami profi holmi, de jobb mint a városi terepre tervezett sportcipő – sokkal jobb. Alig vártam, hogy lehetőségem legyen felavatni az új cipőt, így amikor február utolsó előtti hétvégéjére bőven 10 fok fölötti hőmérsékletet és napsütést ígértek a meteorológusok, kitűztem a felavatás napját, és helyszínét. Tatabányáról indultunk neki a Gerecsének, majd az egyik kanyarnál Vértesszőlős felé vettük az irányt.

Előtte elég héten fantasztikus napsütéses idő volt – nem számítottunk hóra. Hogy őszinte legyek, én sárra se nagyon, hiszen annyira meleg volt előtte napokon keresztül, hogy biztosra vettem, kellemes, száraz utunk lesz. Hát eléggé meglepett, amikor az erdei túránk nagy részében havas tájakon bandukoltunk keresztül. Kellett is az új túracipő (ami elvileg szintén száraz terepre való, de biztos vagyok benne, hogy a fagyosabb részeknél egy átlag sportcipőben kitörtem volna a nyakam), fényképezni is csak keveset tudtam, mert ilyen csúszós terepen szükségem volt mindkét kezemre, ha esetleg meg kellett kapaszkodni valahol. Viszont melegnek tényleg meleg volt az idő, szóval életem legfurcsább félig tavaszi, félig téli kirándulása lett ez a túra.



A túrát azzal kezdtük, hogy felmentünk a Turul-emlékműhöz Tatabányán. Mindenkit előre figyelmeztetek, aki ilyesmire vetemedne: nagyon magasan van és nagyon meredek felfelé az út. Én még nem értem el a fittség azon fokát, amikor nem leszek rosszul ettől a szakasztól. De azért a kilátás egész jó:


Nyugis délelőtti séta a Várkert Bazárban

Nem rég volt egy szabad délelőttöm, alig kellett valamit elintéznem. Már elég jó idő volt ahhoz, hogy ezt az időt ne a négy fal között, a laptopom fölé görnyedve akarjam eltölteni, így kerestem magamnak valami jobb elfoglaltságot: egy rövid felfedező séta keretében meglátogattam a Várkert Bazárt. Azt hiszem, egy februári délelőttnél keresve sem találhattam volna jobb alkalmat erre – a hely ugyanis gyönyörű, biztos vagyok benne, hogy amint jó idő lesz, hemzsegni fog a turistáktól. A látogatásom napján azonban alig néhányan lézengtünk a környéken, így aztán volt időm mindent alaposan szemügyre venni, és nyugodtan elgyönyörködni a hely szépségében.





(more…)

Alkony a Gellért-hegyen

Az ősz egyik utolsó kellemesen meleg napján sétát tettem a Gellért-hegyen. Ha majd egyszer írok egy toplistát, ami a kedvenc helyeimet tartalmazza Budapesten, ez a hely biztosan rajta lesz :) Amikor elindultunk a hegyre a Gellért térről, még épp csak kezdett alkonyodni, de mire felértünk, már jócskán besötétedett. Noha nem kedvez a fényképezésnek, nagyon szeretem az alkonyi fényeket – amikor még nincs teljesen sötét, de már sok helyen égnek a lámpák. Igyekeztem is minél több fényt begyűjteni sötétedésig, hogy azért készíthessek pár képet a kilátásról és a Gellért Fürdőről.









Barangolás a Gerecsében

Szombaton túrázni voltunk a Gerecsében. Utoljára tavasszal voltunk túrázni, már régen ki voltam éhezve egy jó kis gyaloglásra. Ehhez sikerült a lehető legjobb útvonalat választanunk: viszonylag hosszú (legalábbis számomra!) távot tettünk meg, de nem kellett túl nagy emelkedőket megmászni, és a lejtőkből is csak egy volt, ami meredekebbnek bizonyult (de legalább erősítettem a lábaimat :D). Szóval kezdőknek és lelkes amatőröknek ideális túra volt.






(more…)

Győri hangulat

A múlt héten, amikor Győrben jártam, lőttem pár fényképet a fotós projektemhez. Nem tudtam túl sokat készíteni, mert elég szűkös volt a hely a memóriakártyámon, de azért néhány összejött :) Gondoltam megmutatom nektek is, mert imádom a győri sétálóutcák hangulatát, és mindenképp szeretnék ebből egy kis ízelítőt adni.





Ez most csak ennyi. Ha legközelebb lesz alkalmam, több képet készítek majd.

Bögrék a kerítésen – Tihany


Valószínűleg már jártál Tihanyban. Akár többször is. És én most mégis blogbejegyzést írok arról, hogy miért érdemes újra meg újra ellátogatni a félszigetre.

Tihany nem nagy, de talán pont ettől lesz olyan bájos. Az apátságon kívül nincs semmi igazi látnivaló (bár a városka nagyon igyekszik ezen kívül plusz lehetőségeket teremteni a nézelődésre az idelátogatóknak), és az ember mégis alig győzi magába szippantani a hely hangulatát. Mióta legutóbb itt jártam, a tihanyiak még jobban ráerősítettek a levendula-őrületre, és ennek köszönhetően az utcán sétálva párméterenként megcsap a virágillat. Én imádom.


A másik dolog, ami megragad – és ami a bejegyzés címéhez ötletet adott -, az a népiessége a helynek. Meglepően egyszerű, és nem tolakodó. Oké, itt is vannak paprikafüzérekben tobzódó csárdák, de azt hiszem, az összkép teljesen vállalható; nem lett a turistáknak kirakatba tett „hagyományosan magyaros” giccs összeállítás. A falusi, nádtetős kis házikók bájosak, a kitett kerámiák – bögrék, tányérok és társai – pedig annyira szépek, hogy sokat közülük simán el tudok képzelni egy modernebb háztartásban is. Van valami ezekben a bögrés kerítésekben és házi szörpöket áruló standokban, ami otthonossá teszi Tihanyt.







(more…)