Életmód

Mit főzzek? – Kaja adatbázis kialakítása menütervezéshez

Mióta munkába járok, hetente minimum egyszer vagy kétszer főzök magamnak. Ennek elsősorban az az oka, hogy a munkahelyem környékén nem igazán jók a menzák, de emellett hatalmas előnye a saját készítésű ételeknek az is, hogy jóval olcsóbban kijövök így, mintha valahol befizetnék egy ebédmenüre. A hátránya viszont az, hogy sok időt elvesz a bevásárlás és az elkészítés. Épp ezért, gyakran készítek tervet arra, hogy mit főzzek a héten, erre pedig segédletként létrehoztam az én kis “kaja-adatbázisomat”.

Mit is jelent ez? Nos, semmiképp sem receptgyűjteményt. Az én kis adatbázisom valójában egy kategorizált lista, amit egy Word dokumentumban vezetek. Ebben benne van minden olyan étel, amit el tudok készíteni vagy szívesen kipróbálnám, ezeknek az alapvető hozzávalói, valamint egy külön oszlopban jelzem magamnak, hogy hol találom a receptet. Lássuk kicsit részletesebben! (more…)

Citromos-levendulás keksz

Mostanában nem nagyon tudtam előállni egyetlen tisztességes recepttel sem számotokra, ennek pedig nem az az oka, hogy feladtam volna a konyhabeli ügyködéseimet (sőt! többet főzök, mint valaha), hanem egyszerűen besötétedik, mire elkészülök a kajával. Márpedig fotó nélkül nem lehet ételről írni :) Ezzel a sütivel azonban szerencsém volt, és még pont volt délután annyi fény a konyhánkban, hogy le tudjam fotózni.

Ezer éve akartam csinálni valamilyen levendulás sütit (mert mint már említettem, imádom a levendulát), de valahogy még odáig sem jutottam el, hogy egyáltalán keressek egy receptet. Egyszerűen mindig akadt valami más sütnivaló. Aztán most ősszel végre eljutottam odáig, hogy felkutassak egy receptet, ami utána eléggé piszkálta a fantáziámat ahhoz, hogy egy héten belül meg is süssem a sütit. Az eredeti recept az Édes otthonunk némi sóval blogról származik.

Hozzávalók:
● 30 dkg liszt
● 20 dkg vaj
● 3 tojássárgája
● 8 dkg porcukor
● 1 citrom reszelt héja
● 2-3 teáskanál citromlé
● 2 teáskanál szárított levendula
● 2 csipet só

A hozzávalókat egy nagy tálba teszem (a vajat érdemes belecsipkedni, hogy könnyebb legyen vele dolgozni), majd kézzel összegyúrom.Ha összeállt, gombócot formázok belőle, fóliába csomagolom, és berakom a hűtőbe 1-2 órára. Ha letelt, kinyújtom (ne túl vékonyra, különben nagyon száraz lesz sütéskor), kiszaggatom, majd sütőpapírral bélelt tepsikbe sorakoztatom őket. 200 fokos sütőben kb. 10-15 perc alatt megsülnek (amikor már kezd kicsit megbarnulni a széle, akkor jó). Nagyon finom süti lesz belőle, eteti magát :)

A few of my favorite things #1 – Rimmel 60 seconds körömlakkok

Lányok (és fiúk), van szerencsém bejelenteni, hogy új rovatot indítok A few of my favorite things címmel. Ahogy a cím is mutatja mindenfelé kedvencemet fogom nektek bemutatni a mindennapjaimból, megkötések nélkül. Szeretném lazán értelmezni ezt a rovatot, hogy lehetőségem legyen bemutatni olyan dolgokat, amikért lelkesedem (hiszen voltak már hasonló bejegyzések a blogon), anélkül, hogy igazán hozzáértőnek akarnék látszani. Egyszerűen csak dolgok, amiket szeretek – remélem, hogy a kommentek között arról is tudunk majd beszélgetni, mik a ti aktuális kedvenceitek :)

Az első bejegyzés során rögtön szeretném bemutatni nektek az idei ősz legnagyobb telitalálatát, a Rimmel 60 seconds lakkjaimat. Az első teljesen spontán vétel volt, akciós volt a DM-ben, így elkezdtem nézegetni. A 498-as Rain Rain Go Away árnylat fogott meg a legjobban (és akkor még nem is sejtettem, hogy micsoda szerelem van készülőben), úgyhogy adtam neki egy esélyt. Két héten belül vennem kellett még egyet, annyira bejött :D

Így most két szín boldog tulajdonosa vagyok. Az egyik a 498-as Rain Rain Go Away, aminek egyszerűen csodás ugyanakkor megfoghatatlan színe van. A szürkésnél pontosabb meghatározást egyszerűen nem tudok rá mondani, mert fényviszonyoktól függően lehet enyhén homokszínű, halvány rózsaszínes, kissé lilás, vagy kimondottan szürke. Komolyan nem tudom megmondani, hogy milyen szín ez, de tapasztalt beauty bloggerek nyugodtan igazítsanak helyre :) Mindenesetre ilyen különleges színű lakkom még sosem volt, azonnal a kedvencem lett. A másik szín a 405-ös Rose Libertine, amire két hét önmegtartóztatás (elvégre nem lakkozom én annyit a körmömet, hogy feltétlenül szükségem legyen még egy Rimmel lakkra) után csaptam le, és rózsaszín egy általam nagyon kedvelt árnyalata. Mind a két lakk jól fed (ha ügyes vagyok, már egy rétegben is :D), és egészen tartósak is. A színeik pedig egyszerűen gyönyörűek, nem tudok betelni velük.

Szóval nekem ők lennének az idei ősz kedvenc lakkjai. Nálatok mi az idei befutó? Írjátok meg kommentben!

Ötletek ötleteléshez – a négy NE!

A munkánk, a hobbink és a mindennapi életünk során gyakran találkozunk olyan helyzetekkel, amikor szükségünk van új ötletekre ahhoz, hogy megoldjunk egy problémát, egyszerűbbé tegyünk valamit vagy új dolgokat hozzunk létre. Az ilyen szituációk lehetnek egyszerű, könnyen megoldható dolgok, de alkalomadtán szükségünk lehet arra, hogy mélyebbre ássunk és ötleteket gyűjtsünk. Ma ehhez gyűjtöttem nektek össze pár hasznos tippet :)

Ne felejts el jegyzetelni

Evidensnek tűnhet, de mégsem az :) Hányszor gondoltam már úgy, hogy nem fáradok egy-egy jó ötlet leírásával, hiszen egy ilyen zseniális felfedezést nem lehet elfelejteni. Aztán valahogy mégis csak sikerült, és én ott álltam, azzal az érzéssel, hogy volt egy nagyon jó ötletem, de valahogy szőrén szálán eltűnt. Nem túl tudományos kutatásaim azt mutatják, hogy a probléma nem egyedi jelenség, így első lépésnek azt tanácsolnám, hogy jegyezd fel valahová az ötletet, amint eszedbe jut. Legyen nálad mindig egy-két post it a táskádban, pötyögd be a telefonodba, tegyél egy krétatáblát a mosogató fölé, és már feltalálták a zuhanyzóban használható jegyzetfüzetet is. Legjobb, ha rendszerezetten, egy helyre gyűjtöd az ötleteket, de ha erre nincs is lehetőséged, akkor se hanyagold el a lejegyzésüket. A rendszerezetlen ötletek még mindig jobbak az elfelejtetteknél :)

Ne dolgozd ki rögtön a részleteket

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne jegyezhetnél le néhány fontosabb dolgot az ötleteddel kapcsolatban, viszont fontos, hogy ne keverjük össze az ötletelést a tervezéssel. Most még csak gyűjtögetsz, meglátod miből élsz, aztán majd eldől, hogy kidolgozod-e később a részleteket. Ráadásul könnyen lehet, hogy ha pár napig érni hagysz egy ötletet, az teljesen átalakul majd a fejedben, tovább fejleszted, módosítod, megtalálod a gyenge pontjait, és ez mind hatással lesz arra, hogy végül hogyan látsz az ötleted megvalósításához. (more…)

5 gyors tipp a reggeli ébredéshez

Már volt szó a reggeli ébredésről, de már akkor sem sikerült mindent egyetlen bejegyzésbe belezsúfolnom. A mostani post rövid és lényegre törő, és azt mutatja meg, mit tehetsz még a már korábban leírtakon kívül azért, hogy frissen induljon a reggeled.

1. Nyújtózkodás! Frissítsd fel az elgémberedett végtagjaidat egy jó kis nyújtózkodással. Én általában a karjaimat és a hátamban lévő ízületeket szeretem megnyújtani reggelente, de egy kis lábujjhegyen járós, ég felé nyújtózkodás is hatásos lehet.

2. Zuhanyozz! De nem az a meleg vizes, ami alatt este olyan jó ellazulni, viszont azt sem mondanám, hogy kínozd magadat a hideggel. Én általában egy közepes, langyos hőmérsékletet igyekszem beállítani, ha úgy érzem, hogy szükségem van egy reggeli zuhanyra az ébredéshez.

3. Húzd el a függönyt vagy kapcsolj villanyt! Ezzel is emlékezteted magadat, hogy itt az ideje felébredni.

4. Mozogj! Legyen szó egy félórás kocogásról vagy tíz felülésről, a reggeli mozgás jót tesz. Segít felébredni és energiával tölt fel – meg ugye egyébként is egészséges :)

5. Öltözz és ágyazz! Amilyen hamar csak lehet. Ha fel vagy öltözve és be van vetve az ágy, kisebb az esélye, hogy tíz perc ébrenlét után úgy döntesz, visszafekszel még egy negyed órára.

Kép forrása: splitshire.com

Barackos banános turmix

Idén nyáron végre beszereztem egy saját botmixert, amire már nagyon régóta vágytam. Azóta is boldogan használom, rengeteg dologra jó. Hogy mást ne említsek, hatalmas segítség, ha turmix készítésről van szó. Így amióta megvan a botmixer, sokkal szívesebben csinálok turmixokat.

A héten jött az ötlet, amikor a hűtőben árválkodó utolsó szem őszibarackot néztem, hogy milyen jó lenne belőle turmixot csinálni. Csak hogy egy darab barackot kevésnek éreztem, így hogy megfelelően gyümölcsös legyen a turmixom, tettem hozzá egy közepes banánt is. Az apróra vágott gyümölcsöket felöntöttem tejjel úgy, hogy pont ellepje őket, majd jöhetett a turmixolás. Két adag jön ki belőle, és nagyon nagyon finom, könnyen rá tudnék szokni :)

Ti hogy álltok a turmixokkal? Kedvenc ízesítés? Írjátok meg kommentben!

Futás kezdőknek

Kicsit személyesebb jellegű poszt következik, rögtön egy vallomással az elején: a futás soha nem volt az én sportom, és máig nem vagyok biztos benne, hogy valaha is elkezdek majd alulról kapirgálni egy elfogadható szintet ezen a téren. Mindemellett viszont nem tudok elmenni a kocogás számtalan előnye mellett, és végül eljutottam odáig, hogy már nem érdekel, hogy nem az én sportom, sikerélményem így is lehet benne :)

A fenti kijelentéshez hozzá tartozik, hogy amikor azt mondom, hogy rossz futó vagyok, akkor cseppet sem túlzom. Ezelőtt egy évvel kb. 30 másodpercet tudtam futni folyamatosan, aztán kifulladtam. A futás volt a tesiórák mélypontja, és akárhányszor egy ismerősöm boldog mosollyal közölte, hogy a futás milyen jó és hasznos mozgás forma, csak szkeptikus pillantásokat tudtam rá vetni, mert el sem tudtam képzelni, hogy a kocogás tömény szenvedésen kívül mást is jelenthet számomra. Hogy végül hogyan is jutottam el oda, hogy végül idén tavasszal úgy döntöttem, hogy adok egy újabb esélyt a futásnak, annak több oka is van, de kiemelkedő szerepet játszott benne az, hogy valami olcsó és egyedül is űzhető sportot kerestem magamnak. A kezdő lökést mindemellett pedig az adta meg, hogy találtam egy cikket, ami egy olyan módszert kínált kezdő kocogóknak, ami még az én rettentő edzetlen szervezetemhez képest sem tűnt teljesíthetetlennek. (more…)

Világszép vintage tárcák – Barbi varr

Mindenek előtt, szolgálati közlemény: öröm és boldogság, íme itt az első post, ami a blog túlélését szolgálja. Köszönöm szépen azt a sok kedves kommentet, amit írtatok, és hogy megosztottátok velem, mit gondoltok erről az egész helyzetről, nagyra értékelem (a hétvégén pedig válaszolni is fogok mindenkinek :)). Úgyhogy most hajrá, itt egy post, ami tőlem nem idegen módon egy kis vizuális habzsi-dőzsi a szép dolgok szerelmeseinek :) Köszi, hogy kitartotok mellettem!

Szóval Barbi varr. Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá, de az tény, hogy már nagyon nagyon hosszú ideje követem Barbi munkásságát Facebookon. Mindenesetre szerelem volt első látásra. Barbi javarészben pénztárcákat és kis-táskákat varr, de repertoárjában találunk csipkeékszereket, esküvői kellékeket, és lakásdekorációs apróságokat is. Az én kedvencem a pénztárca csattal záródó mobiltelefon tokok (amint lesz egy tisztességes telefonom, rendelni fogok egyet, egyszerűen szerelmes vagyok ezekbe a tokokba). Az anyagok, amikkel dolgozik, nagyon változatosak, és egytől-egyig mesések. Rengeteg különböző technikával kerülnek fel minták és díszek a tárcákra, és ebben hatalmas sokszínűségben mégis van a termékeknek egy egységes stílusa, amit külön imádok, nem minden kézművesnek sikerül ilyen jól megteremteni ezt az egyensúlyt.

Úgyhogy keressétek meg Barbit Facebookon, ha valami kellemes és bájos esztétikai élményre vágytok. Ja, és van webáruháza is!




A csokikrém, ami sok mindenre jó

Egy új recept kipróbálásának megvan az a szépsége, hogy felfedezel valami egészen újat – amit eredetileg el sem akartál készíteni, de a sors közbeszólt főzés közben. Az én csokikrémem is szirupnak indult, hogy reggelente még kellemesebb legyen kávézni (mert a sima kávénál csak a csokis kávé lehet jobb). Végül annyira sűrű lett, hogy tiszta szerencse, hogy nem valami hosszú nyakú üvegbe adagoltam, hanem befőttesüvegbe – így legalább csokikrémnek felhasználhattam.

Annak viszont bevált :) Hogy csak egyet említsek a sok felhasználási mód közül: palacsinta. Sőt, amerikai palacsinta eperrel és csokikrémmel. De ebből a csokikrémből készül a legjobb bolti kakaó koppintás is: tegyél két teáskanállal egy bögrébe, löttyints rá egy kis vizet, mikróban olvaszd folyósra fél perc alatt, öntsd fel tejjel, és voila! Tökéletes zacskós kakaó, zacskó nélkül :) Ja, és amúgy a kávémba is beletettem: egy fél teáskanálnyit raktam a csészém aljába, majd ráengedtem a forró eszpresszót, majd jó alaposan elkevertem. Cukor már nem is kellett utána a kávémba.

Hozzávalók:
● 125 g cukor
● 125 g cukrozatlan kakaópor
● 1 csomag vaníliás cukor
● 2,5 deci víz

Először elkeverem a cukrot és a kakaót egymással egy lábosban, majd ráöntöm a vizet, és közepes hőfokon, folyamatosan kevergetve megvárom, míg felforr. Ezután még öt percig főzöm, majd leveszem a tűzről, és megvárom amíg kicsit kihűl. Ezután áttöltöm egy befőttesüvegbe, majd mehet a hűtőbe – jó pár hétig elvan a hidegben :)

Keksz aszalt meggyel és csokival

Emlékeztek még a citromos-gyömbéres kekszreceptre? Na, ez igazából ugyanazzal az alappal operál, csak az ízesítés változik (de az aztán teljesen átformálja az egész végkifejletet). Szeretem, ha van egy jó kiindulási alapom – muffinból már évek óta mindig ugyanazt a receptet variálgatom, és most azt hiszem, megtaláltam ezt kekszben is :) Azért emlékeztetőül leírok minden hozzávalót, meg az elkészítést is részletesen – biztos, ami biztos.

Hozzávalók:

● 25 dkg liszt
● 15 dkg vaj
● 9 dkg cukor
● 2 db tojás
● fél csomag sütőpor
● 1 csomag vaníliás cukor
● 2 evőkanál kakaópor
● aszalt meggy (ízlés szerint)
● étcsokoládé (kb. fél tábla)

Egy tálban kézi habverővel összekeverem a tojásokat, a cukrot és a vaníliás cukrot, majd ehhez adom hozzá az olvasztott vajat. A lisztet, a sütőport és a kakaót egy másik tálban keverem össze, majd hozzáadom a másik tálban lévő híg masszához. Nagyjából összekeverem őket (itt már nem volt elég a kézi habverő, kőkemény izommunkát kellett bevetnem és puszta kézzel összegyúrnom a tésztát), és hozzáadom a meggyet és az apróra tört csokit is. Egy nagy gombócot gyúrok az egészből, majd egy órára beteszem a hűtőbe állni.

Ha letelt az idő, a masszából kis golyókat formálok. Most egy kicsit összenyomtam őket, mielőtt a sütőpapírral bélelt tepsibe tettem volna, hogy jobban elterüljenek, és “keksz-szerűbb” formájuk legyen – ahogy látjátok, a végeredmény meglehetősen szabálytalan lett :D 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöm őket – már illatról lehet sejteni, ha készen van :)