Életmód

Győzd le a nyilváos beszédtől való félelmedet!

nyilváos beszédtől való félelmedet

Introvertált vagyok és egészen jól tudok prezentálni mások előtt. És ebben nincs semmi ellentmondás.

Az utóbbi hónapokban kiemelt fontosságúvá vállt nálam a személyes fejlődés témaköre, épp ezért újra és újra előveszem itt a blogon is. Ha visszanézek az utóbbi másfél évemre, az egyik legszembetűnőbb dolog számomra, hogy legyőztem a nyilvános beszédtől való félelmeim javarészt. Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek, hogy nekem mi segített ebben, mert úgy látom, hogy rengetegen vannak, akik mindenfajta szerepléstől rettegnek, és szent meggyőződésük, hogy introvertáltként ez nem is lehet másként. Pedig lehet.

1. Gyakorlat teszi a mestert

Ugye éreztétek, hogy ezzel fogom kezdeni? :) Az a pocsék hírem van, hogy ez nem egy olyan dolog, amiről ha elég könyvet olvasol és kellően sok online tréningen veszel részt, akkor lesz egy olyan pont, amikor készen állsz majd a feladatra. Nem fogsz. Gyakorolni kell ezt is, mint minden mást. Az elején lehet, hogy nagyon pocsék lesz, de néhány alkalom után meg fogod tenni a következő felfedezést: az égvilágon semmi rossz nem történt veled, képes voltál végigcsinálni valamit, amiről azt hitted, hogy képtelen vagy rá. Ez önbizalmat ad, és ebből minden egyes alkalommal csak több lesz :)

2. Kezd kicsiben

Nekem az áttörést az hozta meg, hogy a munkahelyemen megbíztak azzal, hogy vezényeljek le hetente egyszer egy félórás csapat megbeszélést. Ennek a lényege, hogy kiálltam a csapat elé, felvázoltam miről fogunk aznap beszélni, és bár a fő feladatom az volt, hogy másokat kérdezzek, gyakran nekem kellett röviden beszélnem egy adott témáról. Ja, és mindezt angolul. Az elején remegett a lában, és alig láttam az idegtől – pedig nem is kellett sokat beszélnem. Néhány hét gyakorlás után viszont már kezdtem feloldódni, és ez lendületet adott ahhoz, hogy bevállaljak hosszabb prezentációkat is. Keresd te is ezeket a lehetőségeket, ahol kicsiben, pár perces beszédekben teheted próbára magad, fokozatosan szokva a terhelést.

nyilváos beszédtől való félelmedet

3. Keress példaképeket

Tudsz valakiről a környezetedben, aki nagyon jól beszél közönség előtt? Van egy kedvenc vloggered vagy TED előadód, aki zseniálisan ad elő? Figyeld meg, ők hogyan csinálják. Utánozd őket otthon a tükör előtt, próbáld meg az ő jó példájukat átvenni. Ezt is próbáld meg először kicsiben – ha eddig merev, halk szavú prezentáló voltál, akkor egyik napról a másikra nem leszel az az ember, aki játszik a hangerővel, és beszéd közben bejárja a teret, de biztosan akadnak olyan apróságok, amiket már a következő alkalommal te is bevethetsz – itt elsősorban a gesztusokra, artikulálásra, beszédtempóra gondolok, de akár a “profi” külső is sokat segíthet :) Nekem Will Stephen ez örök bálványom!

4. Kérj segítséget

Keress valakit, akiben megbízol és jelen van akkor, amikor mások előtt beszélsz, és kérd meg, hogy adjon visszajelzést neked. A prezentáció után leülhettek, és utólag átbeszélhetitek, mit csináltál jól, és mi az, amiben még fejlődnöd kellene. Egy ilyen beszélgetés során már az is segít, hogy rá vagy kényszerítve arra, hogy átgondold a gyenge pontjaidat, és megpróbálj kifogások helyett megoldásokat találni rájuk.

5. Próbáld el és vedd fel

Jó, tudom hogy ezzel sem leszek népszerűbb, de hajrá: készíts videó-felvételt magadról, miközben elpróbálod a prezentációdat, majd nézd vissza, és elemezd. Igen, ez egy rettenetesen kellemetlen érzés lesz, és valószínűleg nem szeretnéd megcsinálni. De ténylegesen látni magadat kívülről – a kellemetlen érzéseken túl -, egy remek lehetőség arra, hogy a saját szemeddel lásd, mit kell fejlesztened. Hogy egy kicsit enyhüljön a rossz érzés, miközben nézed: ne csak a fejlesztendő területekre koncentrálj, hanem arra is, amit már most jól csinálsz (és ne is próbálj azzal jönni, hogy semmit nem csinálsz jól, mert nem hiszem el). Szép a testtartásod? Jó helyen vitted le a hangsúlyt? Végig mosolyogva beszéltél? Ezek mind remek pontok, amikre érdemes büszkének lenned.

Tudom, hogy a nyilvános beszéd nehéz téma, és még nehezebb túljutni rajta. Magamon is látom, hogy még van hová fejlődnöm, de a lényeg az, hogy tudok erről, és szeretnék jobb lenni. Egy gyors személyes sztori: tavaly januárban volt a szakdolgozat védésem. Addigra már több, mint fél éve én vittem a félórás megbeszéléseket a csapatomban, és túl voltam néhány nagyobb prezentáción is. Úgy álltam ki a vizsgabizottság elé, hogy nem féltem a prezentációtól. A kérdéseik miatt aggódtam, de abban az egyben biztos voltam, hogy az előre kitalált mondandómtól nem fogok zavarba jönni. Körbenéztem a teremben azokon, akikkel együtt védtem, és érezhetően több volt a feszültség rajtuk, mint rajtam. Amikor befejeztem a prezentációmat, a vizsgabizottság megjegyezte, mennyire élvezhető és magabiztos volt az előadásom. Az ilyen visszajelzésekért érdemes megküzdeni a saját gátlásaimmal és félelmeimmel.

Biztos vagyok benne, hogy neked is sok végig izgult percet okozott már az, ha elő kellett adnod mások előtt. Gondolj arra, hogy ezt az izgalmat megfelezed, majd negyedeled, majd nyolcadolod. Teljesen eltűnni nem fog soha. De kontrollálhatóvá válik – és ezért éri meg igazán fejleszteni magad.

Sleep Smarter, avagy minden, amit az alvásról tudnod kell!

sleep smarter

Ideális esetben minden napunk egyharmadát alvással töltjük (és ezen az analógián tovább menve, az életünk egyharmadára is ugyanez vonatkozik, ami hát… hűha). Épp ezért, időről időre szeretném tudatosítani magamban, mennyire fontos a jó alvás. Amikor valamelyik külföldi blogon ajánlották a Sleep Smarter című könyvet Shawn Stevensontól, épp egy olyan hetet tudhattam magam mögött, amikor még hétvégén sem tudtam kialudni magamat. Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb pillanatban jött a segítség :) Ha te is szeretnél jobban aludni esténként, akkor olvass tovább!  (more…)

Smoothie őrület, avagy ezt ittam idén tavasszal

smoothie

Higgyétek el, sokáig én is azok közé tartoztam, akik szerint zöldségeknek semmi keresnivalójuk egy turmixban. Kb. egy éve kóstoltam először zöld turmixot egy céges rendezvényen, ami remek első lépés volt a fenti meggyőződésem lerombolásában, de az igazi áttörést a Fűszer és Lélek blog smoothie receptje hozta el, mert ez annyira egyszerűnek tűnt, hogy magam is könnyen bevállaltam az elkészítését – “ha nem jön be, másra is eltudom használni az összetevőit!” felkiáltással :) Na azóta függő vagyok, és folyamatosan különféle smoothie variációkon töröm a fejemet. És igen, zöldséget is rakok bele minden alkalommal. Most megmutatom nektek a két abszolút kedvenc receptemet, és azt, hogy ezeket hogyan lehet tovább variálni – így nem fogtok egyhamar ráunni egyikre sem :)

Most ez elején hadd szögezzek le valamit: nincs turmixgépem, botmixerrel pürésítek mindent. Hogy szerencsétlen gép ne lehelje ki a lelkét a keményebb zöldség/gyümölcs darabok esetén, minden esetben adok az elegyhez valamilyen gyümölcslevet. Ezt nyugodtan kihagyhatod, ha megvan a megfelelő felszerelésed, és az igazán sűrű smoothie-k a kedvenceid. (Mindazonáltal a gyümölcslével hígított turmixból nagyobb adag lesz, ami tovább tart, és semmivel sem kevésbé egészséges :)).
(more…)

Kipróbáltam a Don’t Break the Chain módszert (egy kicsit másképp)

Don't Break the ChainLassan egy óvodás is tudja, hogy kialakítani egy új szokást 21 napig tart. Ez azt jelenti, hogy 21 napig mindennap kényszeríted és emlékezeted magad arra, hogy betartsd a szabályokat. Utána elvileg már könnyebb, de azért elkél az emlékeztető. Jerry Seinfeld író erre az alábbi nagyon egyszerű módszert találta ki: fogott egy fali naptárat, és egy piros filcet, és minden nap, amikor elvégezte írói feladatait, egy piros ikszet tett a naptárban. Ez néhány nap után elkezd egy szép piros láncot alkotni, és onnantól már csak egyetlen feladat van hátra: ne törd meg a láncot! Azaz Don’t Break the Chain!

Hasonló koncepcióval találkoztam a Boldogságtervben is. Gretchen Rubin arra használta ezt a módszert, hogy megnézze, egy adott hónapra tett fogadalmait betartja-e napról napra. Mivel az emberek általában szívesen gyűjtenek piros pontokat azért, ha megcsinálnak valamit, a módszer remekül működik – senki sem szeretné azt látni, hogy egy bizonyos nap mellől hiányzik a kis iksz.  (more…)

Egy váratlan de fontos tanulság az első munkahelyemről

első munkahelyemről

Pályakezdőként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egész sok pályakezdő ismerősöm van – így aztán tudom, hogy miért döntenek az emberek úgy, hogy otthagyják a nagy reményekkel és fáradságos munkával megszerzett első komoly munkahelyet. A konkrét indokok eltérhetnek, de egyetlen mondattal jól összefoglalható a többség indoka: rosszul működő menedzsment. Rosszul működő menedzsment miatt hagyod el a céget, ha bunkó a főnököd, ha úgy érzed, hogy a folyamatos mikromenedzsment megköti a kezedet, ha a gyakornoki időd lejárta utána sem ajánlanak neked normális fizetést. Az a mondás járja, hogy az emberek a menedzserüket hagyják el, és nem a vállalatot – és ebben bizony van igazság.  Ha nem hiszed, olvasd el ezt a felmérést, és láthatod, mennyit számít a főnököd és a csapatod.  (more…)

Terülj, terülj, asztalkám! Avagy amerikai palacsinta reggelire

amerikai palacsinta

Nálam nem telik el nap úgy, hogy ne reggeliznék meg, hétvégén pedig ha van rá lehetőségem, szeretek igazi lakomát csapni. Ha ti is kedvet kaptatok egy jó bőséges reggelihez, hadd ajánljam figyelmetekbe a világ legegyszerűbb amerikai palacsinta receptjét. Tudom, hogy még csak csütörtök van, de nem árt már most kitűzni célul, hogy elkészítsétek ezt reggelire – legalább van valami pozitívum, ami előre visz majd benneteket, ha túl sok lenne a hajtás a következő két munkanapban :)  (more…)

Célkitűzések: Tervezd meg, és váltsd valóra!

célkitűzések

Amikor a Boldogságterv című könyvet olvastam, az volt számomra a leginspirálóbb, ahogy a szerző, Gretchen Rubin lebontja a céljait fogadalmakra, a fogadalmakhoz pedig konkrét tevékenységeket rendel. Annyira magával ragadott a lelkesedés, hogy rögtön papírt és ceruzát ragadtam, hogy elkészítsem a saját terveimet. A struktúra nyilván más, mint a Boldogságtervben (az én esetemben szó sincsen egy éves kihívásról), de az alapgondolatot és a fogadalmakkal kapcsolatos szemléletmódot onnan emeltem át. Nagyon felemelő és motiváló élmény volt friss szemmel nekilátni a tervezésnek, ezért most szeretném megosztani veletek is, mit tanultam, miközben kitűztem a saját céljaimat. (more…)

Boldogságterv – Mire jó (és mire nem)?

boldogságterv

Amikor a Molyon elkezdtem olvasni a Boldogságtervet, több visszajelzést is kaptam arról, hogy kíváncsiak vagytok, mit szólok ehhez a könyvhöz. Bevallom, kicsit megrettentett ez az érdeklődés, mert fogalmam sem volt róla, vajon lesz-e elég érdekes és tartalmas ez a könyv ahhoz, hogy érdemes legyen legalább egy molyos értékelést összeraknom róla. Ráadásul a bevezetője is egy picit száraz volt, így abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán végig olvasom. Nos, végül azt kell mondjam, hogy a könyv az első néhány fejezetével kivívta az érdeklődésemet, és sok olyan gondolatot felvetett, amiért úgy éreztem, hogy érdemes írnom róla.

Aki még nem ismeri a Boldogságterv koncepcióját annak röviden vázolnám: a szerző, Gretchen Rubin egy olyan kihívás elé állítja önmagát, amelyben egy éven keresztül havonta sorra véve dolgozik élete fejlesztendő területein, hogy boldogabbá tegye önmagát és környezetét. Mindehhez listát készít a saját személyes irányelveiről, illetve hónapról hónapra különféle fogadalmakat tesz, amelyek kifejezetten az adott havi témához kötődnek.  (more…)

3 variáció a világ legegyszerűbb forrócsokijára

forrócsoki

Bár igyekszem néha kilépni a megszokott mederből, azért a tél legmeghatározóbb kuckózózós itala számomra akkor is a forrócsoki. Korábban a blogon megosztottam veletek egy receptet, amit azóta is lelkesen használok, hiszen nem csak hihetetlenül egyszerű, de garantáltan van hozzá minden itthon. Nem tudom azonban tagadni, hogy mennyire szeretem a kávézók ízesített forrócsokijait. Mindig odavagyok az új, különleges ízekért, és ha visszajáró vendég vagyok valahol, ott igyekszem végig kóstolni a kínálatot. Az utóbbi időben úgy döntöttem, hogy megpróbálom felturbózni azt is, amit otthon fogyasztok, így kísérleteztem ki ezt a három, továbbra is végtelenül egyszerű forrócsoki receptet – mindegyik a világ legegyszerűbb forrócsokijából indul ki :)   (more…)

7 dolog, amiben szeretnék tudatosabb lenni 2017-ben

tudatosabb lenni

Nem teszek újévi fogadalmakat, mert egyszerűen nem vagyok az a típus. Nem hiszek a mágikus “majd hétfőn” és “majd jövőre” jellegű célkitűzésekben. A mai bejegyzés inkább arról szól, hogy milyen irányelvek azok, amik mostanában foglalkoztatnak, és amik a következő fél vagy egy évben biztosan fókuszban lesznek nálam. Nem fogadalmak, hiszen az elhatározás már régóta megszületett, de úgy érzem, hogy nem árt itt és most írásba is foglalni őket – főleg, mert remélem, hogy nem csak számomra lehetnek tanulságosak ezek a gondolatok.

1) Kiemelt időt szánni a személyes fejlődésemre

Igen, ez nem új dolog nálam, mostanában olvashattatok már erről a témáról nálam. Idén továbbra is szeretném ezt a prioritásaim között tartani, mert 2016-ban úgy érzetem, hogy sokszor blokkoltam le, a fejlődésem lelassult, és ettől fusztrált is voltam. Továbbra sem egyszerű folyamatosan foglalkozni ezzel, de igyekszem az életemet egy olyan mederbe terelni, ahol ez lehetséges. (more…)