Jan 9, 2018

Most akkor a minimalizmus is valójában a tárgyakról szól?

Dóri Életmód 4 Comments

Nyilván szándékosan provokatív a cím. Novemberben írtam nektek arról, hogy mostanában mélyebben foglalkoztat a minimalista életmód. Ennek következményeként sok cikket olvastam és videókat néztem a témában, sőt, még néhány Facebook csoportba is beléptem, hogy minél többet tanulhassak. Így utólag, talán jobban jártam volna, ha kicsit megfontoltabban és lassabban haladok – jött ugyanis egy gyors kiábrándulás az egész minimalista témából.

Úgy ismertem meg a minimalizmus gondolatát, mint egy életszemlélet, ami nem a tárgyi dolgokban keresi a boldogság forrását, hanem önmagunk megismerésében, kapcsolataink elmélyítésében és az élmények megélésében. Ez egy egészen üdítő gondolat ahhoz képest, hogy a mindennapokban rendszeresen találkozom azzal, hogy a boldogságot azzal mérjük, hogy mekkora lakásban lakunk, milyen autónk van (vagy éppen nincs), egy fárasztó nap után úgy érezzük, hogy megérdemlünk kikapcsolódásul egy kis shoppingolást, és képesek vagyunk tucatra vásárolni mindenféle csetreszeket, mert olyan olcsó és olyan édi. Egy idő után mindez kezd fojtogatóvá válni, és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül, mert rengetegen kezdtek ebbe az irányba fordulni, és ennek megfelelően tömérdek internetes oldal foglalkozik a minimalizmussal. 

Ez alapvetően szuper lenne, de valahogy az esetek nagy többségében csak annyi jön le a cikkekből, hogy a minimalizmus azt jelenti, hogy megpróbálsz minél kevesebb tárgyat birtokolni, és a boldogság felé vezető út folyamatos lomtalanítással és rendszerezéssel van kikövezve. Nem mondom, hogy haszontalan egy olyan életszemlélet kialakítása, ami fennhangon hirdeti, hogy a rendrakás szexi, de azért érezzük, hogy nem ez lenne a minimalizmus célja, ugye? Olvastam egy cikket a témában, ami kifejezetten ajánlotta, hogy napi rendszerességgel tölts időt lomtalanítással, és hetente iktass be egy nagyobb, havonta pedig egy még annál is nagyobb szortírozós alkalmat. Most tekintsünk el attól, hogy annak, aki ezt tényleg komolyan veszi, három hónapon belül már fogkeféje sem lesz, annyi holmijától szabadult meg. Ami nekem nagyon fáj ebben, hogy lényegében ugyanúgy a tárgyaid rabja maradtál. Csak most nem felhalmozod, hanem lecsökkented őket. Igaz, hogy ez egy némiképp hasznosabb pótcselekvés, de attól még pótcselekvés, mert továbbra sem arra koncentrálsz, ami az életben valójában fontos. És sajnos nem ez volt az egyetlen olyan írás vagy beszélgetés, ami nem tudott elszakadni a tárgyi dolgoktól.

Az egyszerűbb életmód véleményvezérei között rengeteg nagyon szélsőséges példát láthatunk – van, aki eladva a hatalmas kertes házát egy lakóautóba költözött, mások kapszulagardróbból öltözködnek és kialakítottak egy uniformist magunknak mindennapi viseletnek, megint mások egy tányérra és egy garnitúra evőeszközre redukálták a konyha felszerelésüket, csak semleges színekkel rendezik be a lakásukat, és a teljes családi fotótárat digitalizálják, csak hogy megszabadulhassanak a fölösleges papírképektől. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy ezek hülyeségek lennének. Ha téged ez tesz boldogabbá, ez segít abban, hogy élményekben teli életet élj, akkor alkalmazd bármelyiket kedved szerint. De azt érdemes látni, hogy önmagukban nem ezek jelentik a minimalizmust.

Persze fontos, és nem véletlenül hozzák első lépésként mindenhol, hogy meg kell változtatnod a tárgyaidhoz való viszonyodat. A minimalisták valóban körültekintően vásárolnak, hogy olyan dolgokkal vegyék körbe magukat, ami örömet okoz nekik – a körültekintő vásárlás pedig időigényesebb, és sokkal nagyobb az esély rá, hogy már azelőtt lemondasz valamiről, mielőtt elmennél a boltba körülnézni. Az esély sincs meg rá, hogy megvadítsanak az élénk piros leárazást hirdető címkék, hiszen csak akkor mész vásárolni, ha tényleg szeretnél valamit. Ez pedig kevesebb fölösleges holmit jelent.

Szintén igaz a minimalistákra, hogy nem tartogatnak dolgokat értelmetlenül. Tudod, van az a rúzsod, ami nem megy a bőrtónusodhoz, de azért megtartod, hátha jó lesz még valamire. Meg az a pulcsi, amit sosem veszel fel, mert szúrós, pedig olyan szép. Ja, meg az a szakácskönyv, amiből ugyan csak egyetlen ételt főztél meg, mióta megvetted, de azért hátha hasznos lesz még valamikor. Na egy minimalista nem tartogatja ezeket, mert pontosan tudja, hogy sosem fogja őket használni, így pedig csak a helyet foglalják, így aztán megszabadul tőlük. Ezért érdemes lomtalanítani, mert ezek a holmik csak fölösleges lelkiismeretfurdalást keltenek benned, és plusz munkát generálnak azzal, hogy jobbra-balra pakolod őket. Ha megtanulod elengedni a tárgyakat, a felszabaduló figyelmedet már fordíthatod arra, ami valóban fontos.

Van helye a minimalista cikkekben és beszélgetésekben a tárgyaktól való megválásnak, ez kétségtelen. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nincs egy tökéletes recept arra, hogy hány ruhadarabnak kell lennie a gardróbodban, mennyi tányérnak a konyha szekrényedben,  mekkora lehet a tévéd és lehet-e egyáltalán türkizkék díszpárnád, ha valóban boldog és minimalista szeretnél lenni. Ezek egyéni élethelyzetek és preferenciák kérdései. Nem szabad leragadni ezen a szinten, és felületesen elhinni, hogy attól leszel boldog, ha minden nappal kevesebb dolgot birtokolsz. Az egyszerűbb, minimalistább életmódhoz ugyanúgy hozzátartozik, hogy újra szervezem az időbeosztásomat, hogy legyen időm ápolni a kapcsolataimat és magammal is foglalkozhassak. Nem hagyom magamat kiégni. Felismerem, mi az, ami motivál, mi az, ami lendületet ad, mi az, aminek az életemet szentelném. Olyan kapcsolatokat ápolok, amik valóban építenek, ahelyett, hogy rombolnának. Nem vesztegetem az időmet semmilyen értelemben. Elengedem a külső nyomást, és a belő igényeimre hallgatok. Nem csak magamra gondolok, hanem arra is, milyen hatással vagyok a környezetemre. Ezek azok a gondolatok, amik szerencsére szintén sok minimalizmussal foglalkozó írásból visszaköszöntek, és amik miatt úgy éreztem, hogy van mit tanulnom ebből az irányzatból.

Számomra a minimalizmus 4 szóban: egyszerűség, önismeret, kapcsolatok, élmények. Számotokra mit jelent?