30 napos ruhatár kihívás – 30 különféle összeállítás

Be kell vallanom, annyira régóta lógok már ezzel a bejegyzéssel, hogy többször elgondolkodtam rajta, hogy hagyni kéne az egészet a fenébe. A kihívást, amiről írni szeretnék nektek, még novemberben csináltam végig, 30 napon keresztül nem viseltem kétszer ugyanazt az outfitet, amivel remekül tudtam szemléltetni saját magamnak, hogy azok a gondolatok, amik szerint “nincs egy rongyom sem” vagy “nekem semmi sem áll jól” egyszerűen hülyeségek. Ez a 30 nap nagyon jól rámutatott arra, hogy az őszi-téli ruhatáramban mennyi lehetőség rejlik, és most azon gondolkozom, hogy tavasszal újra belevágok, hogy a ruháim másik felét is alávessem ennek a tesztnek. 

Hogyan kezdődött / miért vágtam bele?

Vicces, de nem kihívásnak indult a dolog. Korábban egy kolléganőm említette, hogy reggelente csinál egy képet arról, hogy mit visel, hogy máskor ezeket visszanézve könnyebben döntse el, hogy mit vegyen fel aznap. Ez az ötlet jutott eszembe, amikor egy reggel a tükörbe nézve megállapítottam: “hű, tetszik ez a szett, máskor is fel kellene vennem ezeket a ruhákat együtt”. Majd csináltam róla egy fényképet. A következő 2-3 napban minden reggel lefotóztam, amit aznap reggel viseltem. A hét vége felé megszületett a gondolat: mi lenne, ha megpróbálnék 30 napon keresztül minden nap mást felvenni?

Néhány gondolat az öltözködésről

Van egy nagyon kedves blúzom, ami sosem látja a szekrényt. Ha a mosásban rákerül a sor, a szárítóról reggel már általában nem a szekrénybe rakom, hanem azonnal felveszem. Szuper az anyaga, imádom a színét, és nagyon kényelmes, igazi kulcseleme a ruhatáramnak. Ezt a darabot biztosan kihasználom, de a mi a helyzet a többivel?

Több helyen olvastam, hogy akkor éri meg igazán megvenni egy ruhát, ha utána legalább 30-szor viseled. A kedvenc blúzom esetében ez nem kérdés, gyanítom, hogy már túl van ezen a számon. Ugyanez elmondható a nadrágjaim többségéről is. De a ruhatáram ennél sokkal több darabból áll. Mit kell tennem ahhoz, hogy ők is elérjék a mágikus harmincas számot?

A kihívásról a gyakorlatban

Egy nagyon egyszerű módszert találtam ki arra, hogy 30 nap alatt valóban biztosítsam a változatosságot: egy nadrágot vagy szoknyát bármennyiszer felvehetek a kihívás alatt, egy felsőt csak akkor, ha már minden más lehetőséget végig pörgettem. Egy egybe ruha csak egyszer jöhet szóba, kivéve, ha drasztikusan másképp tudom viselni (az egyik nap fekete harisnyával, a másik nap szürkével felvenni típusú megoldások most nem játszottak). Mivel általában a farmer + valamilyen felső vonalon mozgok, fontos volt hogy kizárjam, hogy ugyanaz a felső két különböző farmerral két külön viseletnek számítson. Kíváncsi voltam, hogy kifogyok-e a végére a lehetőségekből.

Minden reggel készítettem magamról egy képet a tükörben (ezekből most nem töltök fel egyet sem, nem a minőségre mentem rá, hanem hogy dokumentáljam, éppen mi van rajtam). Meglepett, de ez végül egy nagyon fontos mozzanata lett az egész kihívásnak. Sokkal jobban figyeltem arra, hogy amit viselek, az tényleg jól álljon, és az egyes darabok valóban illeszkedjenek egymáshoz, egyszerűen azért, mert a napi dokumentálás nyomást gyakorolt rám :)

A kihívás sokat segített abban is, hogy megtanuljak előre tervezni. Minden nap megnéztem az időjárás jelentést, hogy lássam, mit érdemes viselnem a következő napokban. Nyilván nem terveztem meg előre, hogy mit viselek a következő 3 hétben, de általában sikerült pár napra előre készülnöm. Nagyon sok régi, elunt darab kapott így egy újabb esélyt arra, hogy hordjam, egész egyszerűen azért, mert az első 1-2 hétben kifogytam a kézenfekvő megoldásokból. Szuper volt látni, hogy mennyi rejtett potenciál lapul meg a szekrényemben.

A kihívás kezdetén a kedvenc blúzom éppen mosásban volt. Mivel átlag hetente egyszer felveszem, arra gondoltam, a kihívást tovább nehezítem azzal, hogy megpróbálom a lehető legtovább kibírni nélküle. Végül az utolsó nap azzal jutalmaztam meg magam, hogy a kedvenc blúzomban zártam a kihívást.

Tanulságok?

Rengeteg ruhám van! De komolyan, a kihívás végéig nem fogytam ki a variációkból, és bár nehézkesen, de valószínűleg tudtam volna még pár napig folytatni a sorozatot. Tulajdonképpen arra jöttem rá, hogy nem igazán van szükségem új ruhákra, mert a szekrényem már most tele van szuper darabokkal.

Ennek megfelelően a kihívás óta alig gazdagodott a ruhatáram: vettem egy farmeringet (amire nagyon régóta vágytam, és pont a kihívás ébresztett rá, mennyi különféle kombinációban tudnám hordani a meglévő ruháimmal együtt), egy sapkát, egy sálat (amik már most túl vannak a 30 használaton), és egy vastag harisnyát (ami egy tönkrement darabot váltott ki).

Akármennyire is úgy látom sokszor, hogy nincs egy rongyom sem vagy semmi nem áll jól, ezek inkább tudhatóak be pillanatnyi nyűgösségnek vagy a rossz tervezésnek, kapkodva öltözködésnek. Ha jobban ki szeretnénk használni a ruhatárunkat, az első lépés lehet az, hogy megpróbálunk kilépni a megszokott rutinból, megkísérelve, hogy ne ugyanazt a 10 szettet viseljük folyamatosan újra meg újra (meggyőződésem, hogy nekem részben ebből adódik az a fásultság, ami miatt úgy érzem, hogy kéne már valami új ruha), és “vásároljunk a saját gardróbunkból”.

Most pedig nagyon várom, hogy megérkezzen az igazi tavasz. Az utóbbi években sokszor éreztem problémásnak ezt az időszakot, folyamatosan túl soknak és összevisszának, vagy túl kevésnek és unalmasnak látva a ruháimat. Kíváncsi vagyok, hogy egy második 30 napos kihívás után mennyire látom majd ezt másképp.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket a tudatosabb öltözködés iránt, ajánlom figyelmetekbe a Holy Duck blogot, ahol rengeteg ötletet és tanácsot találtok majd a témában.

Képek: Heather Schwartz – Unsplash

(Visited 497 time, 1 visit today)

További bejegyzések