Jó nekem, mert én már tudom… Avagy blogos tanulságok az utóbbi 2 évből

jó nekem, mert

Janikovszky Éva Jó nekem című könyve gyerekkori nagy kedvencem, még most is kívülről fújom a sorait. Amikor azon gondolkoztam néhány hónapja, hogy mi köré építsem az idei reflektálós posztomat, eszembe jutott ez a fél mondat a könyvből: “Jó nekem, mert én már tudom…” Szerintem nagyon pozitív így visszagondolni az elmúlt két évre, úgyhogy remélem szeretettel fogadjátok ti is ezt az írásomat, ami egy kis betekintést nyerhet annak az útnak a tanulságaira, amelyen immár 2014 augusztusa óta járok.

Jó nekem, mert én már tudom, hogyan illeszthetem be a blogot a mindennapjaimba

Tavaly nyáron elkezdtem dolgozni, és ez nyilván hozott némi változást az életembe. Teljesen új időbeosztást kellett találnom, hiszen azok a lopott órácskák, amiket a blogra tudtam szánni főiskola mellett, már nem álltak a rendelkezésemre egy negyvenórás munka mellett. Talán emlékeztek is rá, hogy tavaly augusztus elején még blogleállásról és ritkuló bejegyzésekről írtam nektek, mert akkor tartósan úgy éreztem, hogy nem tudok javítani a blog helyzetén. Azóta belerázódtam a munkába, és belerázódtam a munka melletti blogírásba is. Zömében hétvégénként írok és fényképezek be mindent, ami a bloghoz szükséges, illetve tavasszal és nyáron igyekszem kihasználni a munka idő utáni napos órákat is, ha arról van szó. Most nincsenek lopott órák; vagy hétvégén dolgozom rajta többet, vagy 5-10 perces villám-fotózásokkal operálok. Jelentem, egy teljes éve működik ez a rendszer :) Persze biztos, hogy egy-egy nagyobb változás újra felborítja majd, de jó tudni, hogy idővel képes vagyok alkalmazkodni az új helyzethez, és nem kell feladnom azt, amit szeretek.

jó nekem, mert

Jó nekem, mert én már tudom, hogy mennyire vehetem komolyan magamat

Az időbeosztással együtt megtanultam nem túlzottan komolyan venni magamat. A blogolás hobbi, és miután ezt ténylegesen el tudtam fogadni, rengeteg nyomás került le a vállamról. Kimaradt a Wonders of Wednesday a héten? Csúszok egy bejegyzéssel egy-két hónapot, vagy akár egy teljes évet? Nem lettek olyan jók a fotóim, mint szerettem volna? Már nem gond. Ha valamire nincs időm, vagy túl fáradt vagyok hozzá, nem erőltetem. Ha valami nem tökéletes, nem gond – persze meg kell ütnie minden bejegyzésnek egy bizonyos szintet, de nem kell 100%-osnak lennie. Továbbra is törekszem a tőlem telhető legjobbra, de már nem nyomaszt, ha ez azt jelenti, hogy az adott poszt nem tökéletes. Így tud a blogolás valódi kikapcsolódást jelenteni számomra, és én pontosan ezt is várom el minden hobbimtól :)

Jó nekem, mert én már tudom, hogy kísérletezni jó

Igazából már a blog indulásánál megfogadtam, hogy viszonylag tág korlátokat szabok magamnak a témák terén – van persze egy fő irányvonal, amitől nem akarok eltérni, de azon belül szabad a vásár. Épp ezért, szerencsésnek mondhatom magamat, mert az utóbbi két évben rengeteget kísérleteztem azzal, hogy miről írok szívesen, mi az, amit szívesen látok a saját blogomon, és milyen típusú bejegyzéseket szeretek írni. Leszögezném, hogy minden bejegyzés megírása öröm volt, és mindegyik elkészítése közben tanultam valami újat. Például vannak olyan bejegyzések, amikből azért nincs több, mert rájöttem, hogy bár imádom az ilyen posztokat másoknál, nekem egyszerűen nem áll jól, vagy éppen több a belefektetett munka, mint amennyi értéket végül hozzáadtam vele a bloghoz. Ugyanakkor nem csak elengedni tanultam meg a dolgokat, de újítani is. Hogy eltudom-e valaha véglegesen kötelezni majd magamat egy szűkebb témakör mellett? Talán majd egyszer. De most még élvezem ezt a folyamatos változást, és a sok-sok lehetőséget, amiből választhatok.

jó nekem, mert

Jó nekem, mert megtanultam kezelni a féltékenységet

Egyrészt, igyekszem nem savanyúnak érezni a szőlőt, ha sikeres blogokat látok. Nyilván nem kötelező szeretni minden egyes blogot, aminek nagy olvasótábora van, de el kell ismerni, ha tényleg jó blogger áll mögötte, és megpróbálni tanulni tőle. Ez az attitűd csodákra képes. Emellett azt is megtanultam, hogyan kezeljem azt, ha valaki talán a kelleténél több inspirációt merít a posztjaimból :) A tartalom konkrét lemásolását továbbra is elítélem, de már inkább örömmel tölt el, mintsem bosszant, amikor valaki nagyon hasonló ötlettel áll elő pár nappal azután, hogy én is írtam az adott dologról. Lássuk be, minden blogger így kezdi: van az a maréknyi ember, akiket követ, és tőlük merít ihletet. Ez pedig alapvetően nem rossz dolog, főleg ha egyre több és több saját gondolattal egészíti ki az alapul szolgáló gondolatokat, így eljutva odáig, hogy csak a témát használja fel inspirációnak, a többi pedig teljes egészében a saját véleményét és egyéniségét tükrözi a poszt. A történet egyik végén állni sem könnyű, de meg kellett tanulnom magamban helyretenni ezeket a dolgokat, hogy valóban felszabadultan állhassak a saját dolgaimhoz :)

Jó nekem, mert én már tudom, hogy mennyire sokféle különleges blogot olvashatok

Persze ezt már tudjátok ti is, mióta havi szinten jelentkezek az Inspiring Clicks rovattal :) Viszont számomra az idei év egyik legnagyobb tanulsága volt, hogy kijelenthettem magamnak: nincs olyan, hogy guilty pleasure blog! Igen, vannak azok a fantasztikus blogok, amik egyszerre tudnak elkápráztatni a képi világukkal és az írásaikkal, meg vannak, ahová csak a képek miatt járok, máshol az illusztráció szegényessége ellenére is élvezem, és értékesnek tartom az írásokat. Sőt, vannak olyan blogok, amik egyikben sem kiemelkedőek, és mégis árasztanak magukból egy fajta barátságos hangulatot, ami újra és újra visszahúz. Ami pedig a témákat illeti, már rég túllendültem azon, hogy Magyarországon mindenkin beauty blogger akar lenni, hiszen napról-napra tapasztalom, mennyi izgalmas és érdemes témában jelennek meg újabb blogposztok :)


Ezek voltak tehát a második év tanulságai, amiket a Daily Dorothy írása közben szereztem. Úgy érzem, sokat tanultam és fejlődtem, de még mindig van hová :) Köszönöm, hogy velem tartottatok eddig, és igyekezni fogok, hogy ezután se okozzak nektek csalódást.

Képek forrása: Kaboompics

(Visited 224 time, 1 visit today)

További bejegyzések