Magyar Költészet Napja – Fodor Ákos versei

magyar költészet napja

Vavyan Fable-lel kezdem, mert minden vele kezdődött. Szerettem a Halkirálynőt, és bármit, amit meseanyó tollából kipattant. És szerettem a hosszabb de inkább rövidebb verseket, amiket a könyveiben olvastam, és amiket Fodor Ákos írt. Vártam folyton, hogy mikor tűnik fel a következő néhány soros szösszenet a regény lapjai között, mígnem magam is oda jutottam, hogy már nem volt ez elég; elkezdtem kutatni még több vers után. Akkoriban ez kész csoda volt; akkoriban még nem szerettem verseket olvasni, nehezen értettem meg őket, és nehezen hittem el, hogy a költészet bármilyen formája kedves lesz nekem. Így aztán ma, a Magyar Költészet Napján szeretnék megemlékezni a blogom hasábjain Fodor Ákosról, aki az egyik volt azon néhány szerző közül, aki közelebb tudta hozni hozzám a versek világát. Most mutatok nektek néhány kedvencet.

SZERELEM
ahogy a szél meglebbenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés 

SUMMA
Minden megérint.
– úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya 

EGY GYAKORLAT
Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?

DRÁMA
– Vallj színt! rivallják.
– Szivárvány… suttogom. 

JÓKÍVÁNSÁG
Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

METAOPTIKA
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.

Kép forrása: Unsplash

További bejegyzések