Szívmelengető párizsi történetek Marie-Aude Murail tollából

Vannak gyerekkönyvnek látszó könyvek, amik nem gyerekeknek íródtak, és vannak írók, akik zseniálisan tudnak ilyen regényeket írni. Ilyen szerző Marie-Aude Murail is, akinek eddig két történetét olvastam, és mindkettőt egyetlen szóval jellemezném: szívmelengető. Ez a tulajdonság pedig szerintem sok gyerekeknek szánt könyvben megvan, míg a felnőtt regényekből hiányzik, vagy túlságosan “felnőttesen” jelenik meg. Pedig te jó ég, milyen jól esik ilyen történeteket olvasni! Imádni való, mesébe illő szereplők, akik mind megtanulnak valami egyszerű, de életre szóló leckét a könyv végére, amikor is minden jóra fordul.

Eddig lehetne szó gyerekkönyvekről is, szóval felmerül a kérdés, hogy Marie-Aude Murail könyvei miért nem igazán azok? Nos, a mellék szereplők kora, viselkedése, élethelyzete, problémái igényel bizonyos felvilágosultságot (pl. az egyik könyvben a főhős srác többször dilemmázik azon, hogyan fogja elveszíteni a szüzességét – nyilván ez nem olyasmi, amit felolvasol egy ártatlan hatévesnek). Mindemellett azonban garantálom neked, hogy ezek a könyvek visszahozzák a gyermeki énedet, és tanulságokkal eltelve érsz majd a könyvek végére, amit csak segíthet a mindkét esetben merész téma választás. A főbb és mellékszereplők mind remekül megformáltak, és egyediek. A történet rövid, egyszerű, és bár sejthető a pozitív végkifejlet, vannak pillanatok, amikor elkezdesz kételkedni benne, hogy lesz-e happy end. Mindezek mellé pedig olyan könnyed humor társul, amit garantáltan imádni fogsz, és csak még szeretni valóbbá teszi ezt az egész könyvet.

Marie-Aude Murail szépen fokozatosan lágyítja meg a szívedet, a kellő pillanatban pedig rásimítja egy szelet friss kenyérre – körülbelül ilyen érzés olvasni a regényeit. Ajánlom bárkinek, aki szeretné, hogy a szíve egy-egy könyv erejéig túlcsorduljon a szeretettől :)


További bejegyzések