Embert a képre!

Nézzétek meg a fenti képet, és próbáljátok meg elképzelni emberek nélkül – más lenne, ugye? Pedig nem is igazán ők a főszereplők, hanem maga a táj és annak az ellentéte (a tópart fűzfaárnyas kis ház és a gyárkémények kontrasztja). És mégis, az emberek teljesebbé, élőbbé teszik a fotót.

A fenti képen (és az összes többi fotón, amit ebben a bejegyzésben láthatsz) az emberek jelentik a kép témáját – azaz ők az a pont a képen, amire a tekintetünk irányul, amikor a fotóra nézünk. Nélkülük az adott kép közel sem lenne olyan érdekes. Azonban nem csak a képre tekintő személynek segíti a fotó befogadását, hanem a fotósnak is segít a komponálás során, ha embereket helyez el a képen. A megfelelő kompozíció megválasztása sokkal egyszerűbb, ha van mihez viszonyítanunk, és az emberek megjelenése a képen nagyon sokat segíthet, ha nem tudjuk pontosan, hogy adott körülmények között mit helyezzünk a kompozíció fókuszába. A fenti kép példájánál maradva könnyen beláthatjuk, hogy sem gyárkémények, sem a kis ház nem elég jó téma ahhoz, hogy ugyanezt a hangulatot visszaadja.

Természetesen nincs minden képnek szüksége arra, hogy embereket használjunk témának. Szerintem jellemzően olyan esetekben lehet ez a technika a segítségünkre, amikor egy tájkép vagy városkép esetében az összkép szép, de nincs semmi, ami egyértelműen megragadná a tekintetünket, és nincs olyan kompozíciós technika, amivel kiküszöbölhetnénk ezt. Nem muszáj feltétlenül embereket a képre tenni, állatok is ugyanúgy jól mutathatnak az ilyen fotókon. A lényeg, hogy életet és mozgást vigyenek a fényképre, és úgy irányítsák a néző tekintetét, hogy közben nem szorul háttérbe a környezet sem.

A továbbiakban hoztam nektek néhány saját példát arra, hogy miként tudják az emberek kiegészíteni a környezetüket egy teljes, egyensúlyban lévő képpé.





További bejegyzések