Srácok, beszélnünk kell!

Helló mindenkinek, a félig-meddig eltűnt blogger újra jelentkezik! Még pedig azért, hogy végre megbeszéljük a félig-meddig eltűnés okait, a kialakult helyzetet és a folytatást.

Amint azt talán már tudjátok, június óta dolgozom. Életem első rendes állása, rögtön 40 órában, nagy cégnél, nagy csapatban – szóval van bőven újdonság. Egy egészen más élethelyzet, ami egy egészen más időbeosztást kíván, mint amit eddig megszoktam. Így az új kihívások közepette egyszerűen nem volt kedvem blogot írni. Amint az írásaimból láthatjátok, elég sok dolog érdekel: olvasok, kézműveskedek, fényképezek, főzőcskézek, néha eljárok kocogni… Van mivel lekötnöm magamat a szabadidőmben, és akkor még nem is soroltam ide, hogy igyekszek minél több minőségi időt tölteni a párommal, a családommal és a barátaimmal is.

Nem borult fel annyira az életem a munka miatt, mint azt elsőre vártam, de az tény, hogy nem lehet egyszerre mindent. És érdekes módon a blog automatikusan kiesett a tevékenységek közül, még csak gondolkodnom sem kellett rajta. Nem mondom, hogy nem sajnálom, hogy már nincs rá időm, de annak nagyon örülök, hogy szinte minden másra van. Ha nem is egyszerűen, de egyelőre úgy tűnik, jól lavírozok a különböző teendők és szabadidős programok között. Jó lenne persze írni arról, hogy mit főzök, mit alkotok vagy milyen könyveket olvasok éppen, de én már annak is örülök, hogy ezek a tevékenységek mind ott vannak az életemben, és épp ezért, nem igazán visel meg a dolog, hogy nem kell róluk fényképet és bejegyzéseket készítenem.

Úgyhogy sajnos ez van, a blog most egy jó ideig szünetel, amíg ki nem találom, hogy mi legyen a sorsa. Gondolkoztam többféle megoldáson is, amivel életben lehetne tartani. Az egyik ilyen a ritkább és rövidebb bejegyzések, amivel egyidejűleg kicsit szűkülnének a blogban megtárgyalt témák, vagy bizonyos témák jelentősége csökkenne. Egy másik lehetőség, hogy amennyiben van rá önként jelentkező, szívesen felvennék társszerzőt magam mellé. Ez a gondolat még elég kiforratlan, de ha van rá érdeklődés, akkor adhatok neki egy esélyt.

Szóval most itt tartunk! Sajnálom, hogy nem tudok annyit foglalkozni a bloggal, mint amennyit kellene. nem is igazán az írás az, ami hiányzik, hanem ti, az olvasók, mert olyan jó veletek beszélgetni a kommenteknél :) Úgyhogy írjatok bátran most is!

Majd jövök! ;)

További bejegyzések