Blogírás – Az első év tanulságai

Nos, a tegnapi szoli ünneplés után ma itt a beígért blogos tapasztalatokról szóló bejegyzés. Igyekeztem kerülni a sablonos témákat, amik mindenhol felmerülnek (ennek ellenére biztosan érintek párat közülük), mindenesetre amit most itt láttok, azt ténylegesen az utóbbi egy évben írtam össze, bizonyos részei ennek a bejegyzésnek már sok hosszú hónapja várja, hogy napvilágot láthasson. Lehet, hogy más nem ezeket a dolgokat emelné ki, de számomra ezek voltak az utóbbi egy év legnagyobb tapasztalatai.

A látogatottság csak egy szám – és nem feltétlenül valós adat!

Valljuk be, az olvasókért vagyunk :) Persze nagyon sokat nyom a latban, hogy a saját kedvünkre blogoljunk, mert örömet okoz, de azért tök jó, ha van valaki, aki olvassa. Én is figyelemmel követem a saját statisztikáimat, de már az első hónapokban rá kellett ébrednem arra, hogy attól, hogy valaki idetéved az oldalamra, még nem minősül olvasónak. Emlékszem, az elején még nagyon örültem, hogy viszonylag hamar szereztem látogatókat, aztán megnéztem a térképes funkcióval, hogy ki honnan nézte. Csak hogy szemléltessem: 10 látogatóból 3 volt magyarországi, 7 külföldi. Ugyan nem akarom lekicsinyíteni a határon túli magyarság érdemeit, de kétlem, hogy az a tény, hogy Kínából több olvasóm volt, mint itthonról, az valódi kínai olvasóközönséget jelentene. Azért meséltem el ezt nektek, hogy lássátok, hogy a statisztikát ugyan érdemes követni, de vannak bizonyos buktatói, ami miatt nem szabad, hogy ez legyen a meghatározó számunkra.

Adj tanácsokat, de ne oszd az észt!

Remélem a kettő között mindenkinek feltűnik a különbség :) Még az első hónapokban, nagyon sok olyan blogbejegyzést néztem át, amikben a bloggerek tippeket adnak kezdő blogíróknak. Ami egy tök jó dolog. Így futottam bele egy olyan cikkbe, ami a címe szerint a leggyakoribb hibákra hívja fel a figyelmet. Elolvastam, de nem volt benne sok köszönet – a szerző csak becsmérlő megjegyzéseket tett más bloggerekre, a bloguk tartalmára, kinézetére, de emellett semmi olyat nem tudott volna felmutatni, ami szerinte megoldás lehet ezekre az állítólagos problémákra (amik szerintem nem is igazi hibák voltak, maximum kezdeti nehézségekből adódó dolgok, amik viszonylag hamar megoldódnak, ha az adott író tényleg komolyan veszi a blogját). Ez a bejegyzés többet tanított nekem, mint az összes többi együtt véve: soha többé nem akarok ilyen jellegű blogpostokat olvasni, és én sem akarok ilyesmit publikálni. Vagy segítő szándékkal hasznos tippeket adok, vagy inkább meg sem szólalok, mert az ilyen gonoszkodó, másokat befeketítő bejegyzéseknek egyszerűen nincs értelme.

Illusztráció mindig kell!

Ez lehet, hogy inkább blogolvasói tapasztalat, mint blogíró, de tény, hogy fontos, hogy legyen valamilyen kép vagy ábra a bejegyzésben. Jobban vonzza a szemet, és ad valami támpontot arról, hogy miről szól majd a bejegyzés. Én szívesebben olvasok olyan blogbejegyzéseket, amikben van kép. Tudom, teljesen logikátlannak tűnik, hiszen a tartalom a lényeg, vagyis hogy minőségi írásról legyen szó, de az a helyzet, hogy a képek és ábrák ugyanúgy hozzá tartoznak a minőségi tartalomhoz, mint a jól megírt szöveg. Szóval valamilyen kép mindig kell :) Lehetőleg saját készítésű, de ha az nem, akkor mindenképp jogtiszta, szabadon felhasználható stock fotókat használj, vagy keress rá a használni kívánt kép eredeti forrására, és linkeld – kis plusz munka, de szerintem meg kell adni a tiszteletet a kép eredeti készítőjének.

Az állandó rovatok remek keretet adnak!

Erről már írtam a blogtervezős bejegyzésemben, de azért itt is írok róla egy kicsit. Szóval remek sarokkövet jelent, ha vannak olyan bejegyzések, amik hétről-hétre vagy hónapról-hónapra ismétlődnek. Fixen tudsz velük számolni, tudod hozzá igazítani a többi bejegyzést, és az állandóság biztonságot ad. Szerintem fontos, hogy ha egy állandó rovat elindítása mellett döntesz, az ne legyen túl komplikált. Valami olyat válassz, amit elfoglaltabb időkben is folyamatosan tudsz csinálni (ilyenkor is előfordulhat egy-két kimaradt bejegyzés, de sokkal nagyobb az esélye, hogy kihagyod a bejegyzés, ha tudod, hogy sokat kell rajta dolgozni – egy 20-30 perces munkára hamarabb rászánod magad).

Keresd a hasonszőrűeket!

Vagyis illeszkedj be a blogger közösségbe. Én nagyon sok blog olvasója voltam, mielőtt megnyitottam a sajátomat, de általában csak csendesen meghúzódtam a háttérben, anélkül, hogy kommentáltam volna (persze voltak kivételek). Valahogy a saját blog ötletének megszületésével egyszerre kezdtem el egyre aktívabb lenni, mert nagyon szerettem volna azokhoz az emberekhez tartozni, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint engem, és hasonlóan (vagyis egy blog formájában) fejezik ki gondolataikat :)

Válaszolj a kommentekre!

Ez inkább blogolvasói tapasztalat, de végül egy fogadalomhoz vezetett a saját blogommal kapcsolatban. Nagyon rossz olvasóként, amikor lelkesen írsz egy blogbejegyzés alá, és az írója annyira sem méltat, hogy “köszi a kommentet”. Egyrészt, egy kicsit sértő is, másrészt, meg elveszi a kedvem attól, hogy újra írjak az illetőnek. Mert ha nem válaszol rá, akkor minek? A saját olvasóimhoz meglehetősen ragaszkodok, örülök minden aktivitásnak, jó érzés beszélgetni veletek :) A célom az, hogy nektek is jó legyen beszélgetni velem, és úgy érezzétek, hogy érdemes kommentet írni a bejegyzéseimhez. Ez nem egy személytelen online magazin, a blog lényege pont az, hogy interaktív, és a hozzászólások gyakran nagyon jó kiegészítést vagy folytatást adnak a bejegyzésnek. (Amúgy ezen a téren abszolút példaképem Via – Urban:Eve -, mert azon a szinten, amin ő nyomja a blogolást, már elég sok időt kell fordítani a kommentek elolvasására és megválaszolására, és Via mégis szán rá időt :))

Inspiráció + Információ!

Ez inkább vélemény, mint tanács. Ha inspirációs bejegyzést készítesz, ne felejts el forrást megjelölni. Lehetőleg olyat, ami nem Pinterest, WeHeartIt vagy Tumblr; hanem a kép igazi forrása. Bárki össze tud gyűjteni néhány random képet a “10 trendi nyaklánc” című bejegyzéshez, de nagyon utálom, amikor hiába keresném meg az adott nyakláncokat, képtelen vagyok, a blogger meg csak vonogatja a vállát, hogy ő sem tudja, hol lehet kapni ilyet, csak a Pinteresten látta… Hasonló a helyzet egy DIY bejegyzésnél is: képet csak eredeti forrással másolj, főleg, ha magad nem készíted el az adott dolgot, csak jópofának tartod – mindez azért fontos, hogy ha szeretném megcsinálni az projektet, akkor legyen hová fordulnom, ha elakadnék vagy kérdésem van. Recepteknél dettó. Mindemellett az etika is azt diktálja, hogy jelölj meg forrást mindenhez, és ne csak úgy összelopkodd a képeket Pinterestről, de emellett meg akartam mutatni, hogy milyen funkciója lehet még a forrásmegjelölésnek, és miért fontos ez az olvasók számára.

Nem kell a rinya!

Ezt megint csak blogolvasóként tapasztaltam meg, de örülök, hogy ezt a hibát emiatt már nem kell elkövetnem, valószínűleg nagyon szégyellném magam miatta. Ha van egy jó tematikus blogod (tehát valami olyasmi, ami nem a mindennapi életed eseményeit taglalja), akkor ragaszkodj ahhoz a témához, és ne ronts el az eddig komoly munkával felépített blogodat azzal, hogy hirtelen felindulásból írsz egy kiakadós-posztot. Köszönöm szépen, de nem érdekel, hogy más bloggerek mennyire rosszul csinálják, hogy mennyire irigyek rád, ezért szándékosan lenyúlják az ötleteidet. Az sem érdekel, hogy nem kommentelnek az olvasóid, és neked ez most nagyon fáj. Hisztivel nem mész semmire – nálam legalábbis biztos nem. Minden más személyes kiborulás, hogy veled milyen kegyetlenül elbánt az élet, és hogy téged mindenki elítél, pedig igazából egy félreértett géniusz vagy – nos, ez sem hat meg, különösen ha meg is szólítod az olvasót, hogy “te most elítélsz engem ezért, pedig már százszor többet szenvedtem mint te, és rengeteget leraktam az asztalra, szóval húzz a vérbe”. Most komolyan, szerinted mész azzal valamire, ha az olvasót sértegeted, ráadásul tök alaptalanul?

Az utóbbi évben már volt egy-két ilyen jellegű tapasztalatom – számomra nagyon kedves blogok olvasásával hagytam fel, mert a tartalmas bejegyzések teljesen átfordultak értelmetlen sárdobálásba és önsajnálatba. Ha minden kötél szakad, használd a nehézségeidet inspirációként: meséld el a történetedet – másokra mutogatás és pocskondiázás nélkül; nem kell a dráma – és adj tanácsot másoknak, akik hasonló helyzetben lehetnek, vagy ha más nem, bátorítsd őket.

Nos, ennyi lett volna az a néhány dolog, amit így egy év blogolás alatt tanulságként összegyűjtöttem. De most jöjjenek a ti tapasztalatitok! Mindenféle blogírói vagy blogolvasói véleményt várok a kommentek közé! :)

Képek forrása: unsplash.com

(Visited 319 time, 1 visit today)

További bejegyzések