Tippek portréfotózáshoz (2. rész)

Íme a múltheti portréfotós cikk folytatása. Azt hiszem, ezzel a témát nagyjából kiveséztem, kezdő fotósoknak ezek az alapok. Remélem, hogy ezt a részt is érdekesnek találjátok majd, a végén nagyon kíváncsi vagyok a ti gondolataitokra is, írjátok meg kommentben!

Kösd le a kezeket!

Már a selfie-s bejegyzésben is kitértem arra, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni a kezükkel fényképezéskor. Erre a legjobb megoldás, ha valamit adsz az illető kezébe: egy könyvet, egy szál virágot, egy almát, bármit. Ezek a tárgyak felhasználhatók arra is, hogy érdekesebbé tegyék a fényképedet, de ha a kompozíciónál úgy döntesz, hogy a kezek mégsem szerepelnek majd a képen, akkor is segíthetnek abba, hogy a modell jobban ellazuljon, lejjebb engedje a vállait és természetesebben tudjon pózolni a fényképezőgép előtt.

Válogasd meg a szavaidat!

Már futólag utaltam rá a kommunikációs pontnál, de most kiemelném: soha ne mond ki konkrétan, ha a modelled rosszul néz ki a képen. Főleg, ha az illető amúgy sincs hozzászokva ahhoz, hogy fényképezik. Szerintem mindenkiről lehet jó és előnyös képet csinálni, de csak akkor, ha nem paráztatod be, hogy rosszul sikerülnek róla a képek. Ilyenkor mindig finoman közöld, hogy valami nem stimmel, javíts a pózon, és dicsérd meg a modelledet, ha jól csinálja. Ha olyanokat mondasz, hogy “hű, ez most egy jó kép lett”, “ezen a fotón nagyon tetszik a mosolyod” vagy “most nagyon jól sikerült kihangsúlyozni az arcodat”, az nagyon sokat nyom a latban.

Mosolyogj!

Igen, a fotósnak is mosolyognia kell :) Ez is abban segít, hogy megnyugtasd a modelledet, és így végeredményében olyan képek készülnek, amik mindkettőtöknek örömet okoznak majd.

Figyeld a nap állását!

A legamatőrebb hiba, de mindenkivel megesik, hogy nappal szembe állítod a modelledet, hogy megfelelő fényt kapjon – ezzel csak az a probléma, hogy szegényke végig hunyorogni fog a képen, ami az emberek többségének nem igazán áll jól. Érdemes olyan helyre állítanod a modelledet, ahol valami kitakarja a napot, vagy úgy beállítani a képet, hogy a fény oldalról jöjjön. Erős napfény esetén (nyáron a déli órákban) érdemes inkább árnyékban fotózni, mert az ilyen fényviszonyok nagyon fakítják a bőrt és erős árnyékokat is eredményez (különösen a szemek esetében).

Ne használd a beépített vakut!

Különösen akkor nem, ha közelről fényképezel. Az erős fény kisüti az arcot, erősíti az árnyékokat, és sokszor elég ijesztő végeredményhez vezet.

Ne csonkíts!

Amikor nem egész alakos portrét készítesz, fontos, hogy hol vágod meg a képet. Semmiképp sem szerencsés, ha lemarad egy fél kézfej vagy lábfej, és hasonlóan szerencsétlen helyzetet okoz, ha pont az ízületnél vágsz félbe egy végtagot. Ez vonatkozik a pontban a derék vagy nyak nyak közepén elvágott fotókra is. Kifejezetten nem szerencsés így komponálni egy képet, jobban jársz, ha kicsivel az ízület felett vagy alatt szabod meg a kép szélét. Itt láthatjátok, miről beszélek:

Óvatosan a nagylátószögű lencsékkel!

A nagylátószögű lencséknek meg van az a tulajdonsága, hogy egyes részeket nagyobbnak mutat, mint amilyen valójában, ezzel torzítva a tényleges képet. Így ha a modell és közted nem elég nagy a távolság, a lencse miatt könnyen készülhet nagyon előnytelen kép. Igyekezz növelni a gyújtótávolságot. Zoom lencséknél ez egyszerű, mivel egy 18-55mm-es lencse esetén már azzal javulást érhetsz el, ha a 18-tól az 55 felé növeled az értéket (magyarán, “ráközelítesz” a modellre), majd ennek megfelelően korrigálod a kettőtök közötti távolságot.

Az alábbi két kép pontosan ezt mutatja be. Az első képen a kis gyújtótávolság miatt sokkal jobban érvényesül a nagylátószögű lencse torzítása, mint a második esetben, ahol a fent említett zoommolós módszerrel igyekeztem ellensúlyozni ezt a hatást. (Egyébként a téma és fotós távolságával valamint a zoommolással kisebb mértékben ugyan, de a bridge és kompakt gépek lencséjének torzítását is csökkenthetjük, hiszen ezeknek is nagylátószögű lencséjük van).

A bőrszín maradjon természetes

Ez inkább szerkesztési hiba, és termesztésen függ attól is, hogy milyen hangulatot akarsz megmutatni. Az alap az, hogy törekedjünk megőrizni a szerkesztésnél is a valódi bőrszínt, és szükségtelenül ne adjunk neki sárgás-zöldes-lilás árnyalatokat.

Csinálj pillanatképeket is!

Fényképezz akkor is, amikor a modelled éppen nem pózol. Sokszor ez az a pillanat, amikor a legőszintébb mosolyokat, legkülönlegesebb érzelmeket tudod elcsípni. Lehet hogy elkapsz pár furcsa pillanatot is, de az biztos, hogy így minden kép természetesnek hat majd :D

(Megjegyzés: semmiféle fotós képesítéssel nem rendelkezem, amit tudok, azt zömében külföldi oldalakról tanultam, illetve saját tapasztalatból, sok-sok gyakorlás után értettem meg sok mindent. Ha valamiben nem jól fejeztem ki magamat, vagy olyat állítok, ami szerintetek szakmailag nem korrekt, jelezzétek a kommentek között, és javítom. Köszi.)

További bejegyzések