Havas februári túra a Gerecsében

Karácsonyra túracipőt kaptam. Nem valami profi holmi, de jobb mint a városi terepre tervezett sportcipő – sokkal jobb. Alig vártam, hogy lehetőségem legyen felavatni az új cipőt, így amikor február utolsó előtti hétvégéjére bőven 10 fok fölötti hőmérsékletet és napsütést ígértek a meteorológusok, kitűztem a felavatás napját, és helyszínét. Tatabányáról indultunk neki a Gerecsének, majd az egyik kanyarnál Vértesszőlős felé vettük az irányt.

Előtte elég héten fantasztikus napsütéses idő volt – nem számítottunk hóra. Hogy őszinte legyek, én sárra se nagyon, hiszen annyira meleg volt előtte napokon keresztül, hogy biztosra vettem, kellemes, száraz utunk lesz. Hát eléggé meglepett, amikor az erdei túránk nagy részében havas tájakon bandukoltunk keresztül. Kellett is az új túracipő (ami elvileg szintén száraz terepre való, de biztos vagyok benne, hogy a fagyosabb részeknél egy átlag sportcipőben kitörtem volna a nyakam), fényképezni is csak keveset tudtam, mert ilyen csúszós terepen szükségem volt mindkét kezemre, ha esetleg meg kellett kapaszkodni valahol. Viszont melegnek tényleg meleg volt az idő, szóval életem legfurcsább félig tavaszi, félig téli kirándulása lett ez a túra.



A túrát azzal kezdtük, hogy felmentünk a Turul-emlékműhöz Tatabányán. Mindenkit előre figyelmeztetek, aki ilyesmire vetemedne: nagyon magasan van és nagyon meredek felfelé az út. Én még nem értem el a fittség azon fokát, amikor nem leszek rosszul ettől a szakasztól. De azért a kilátás egész jó:


További bejegyzések