Hogyan tanultam meg angolul?

Azt hiszem, egy nagyon érdekes témát sikerült mára választanom :) Remélem nem veszitek zokon, ha ezt most inkább személyes élményeken keresztül közelítem meg, ahelyett hogy tanácsokat adnék nektek – már csak azért is, mert nem vagyok hozzáértő, és isten ments, hogy bárkit is letereljek a helyes útról. A bejegyzésben szereplő dolgok mind személyes tapasztalatokra épülnek, de elöljáróban: az angol tudásom azért jócskán messze van a tökéletestől, de folyamatosan dolgozom rajta, és igazándiból büszke vagyok arra a tudásra, amit eddig megszereztem. Mindjárt meglátjátok, miért :)

Gondolatok a középsulis nyelvoktatásról

Oké, igazából leszögezném, hogy egy csomó embert ismerek, akinek a középiskolás angolórák nem jelentettek elpocsékolt időt. Nekem az volt, és több, mint két év kellett, hogy rájöjjek. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a német volt az első nyelvem, és szakközép iskolában csak egy idegennyelvet kötelező tanulni, de persze lelkes voltam, meg tudtam, hogy szükséges az angol is, így belevágtam.

Nem tudom, hogy a tanárral volt a gond vagy a csoporttal, de az tény, hogy remekül elbeszélgettük az órákat (magyarul) a tananyaghoz egyáltalán nem kapcsolódó témákról. Ennek köszönhetően csiga lassan haladtunk, épphogy csak az alapokat elsajátítottuk. És még csak nem is zavart ez a helyzet, egészen addig, amíg a saját utaimat járva nem lett igazán szükségem az angolra. Na akkor viszont nagyon berágtam a helyzetünkre, így végül könnyek nélküli búcsút intettem a középiskolai angolóráknak.

Az internet és a motiváció

Végül több oldalról lettem rákényszerítve arra, hogy angolul tanuljak. Ezek közül kiemelkedik az, amikor egyre jobban érdekelni kezdett a fényképezés, és elkezdtem aktív tag lenni olyan oldalakon, mint a DevinatArt és a Flickr, ahol a világ minden táján élő emberek osztják meg a képeiket. Egy ilyen közösségben elveszel, ha csak magyarul tudsz, hiszen nem tudsz mindenki számára érthető leírást vagy megjegyzést fűzni a képeidhez, gondok lesznek a képek tagelésével, és nehézséget okoz a kommunikáció a többi felhasználóval. Először nem is nagyon írtam képaláírásokat, és csak magyar felhasználók képeihez mertem kommentet írni, de egyre jobban éreztem, hogy mélyebbre akarok ásni ennél, és valódi tagja lenni a fenti honlapok fotós közösségének. Így első nagyon lépésként elindítottam az 52 hetes projektemet, amihez mindig írtam pár mondatot az adott hetemről angolul. Rengeteg hiba volt benne, nagyon nehezen jöttek a szavak, de kipréseltem magamból minden héten azt a rövidke kis beszámolót. Abból, hogy az emberek reagáltak rá, és rákérdeztek dolgokra, tudtam, hogy megérte küzdenem vele.

Ami még említésre érdemes, az a Rent című film, aminek a magyar feliratos változatát a föld alól sem sikerült előteremtenem, de annyira vonzott, hogy végül megnéztem angolul, angol felirattal, és beleszerettem. Rengetegszer végignéztem, mindig egyre többet értettem meg belőle, sokszor utánanéztem egy-egy ismeretlen szónak, hogy jobban értsem a dalszövegeket. A másik, amit ki szeretnék emelni, a Team Starkid, akik amatőr musicaljeikkel lopták be magukat a szívembe (Very Potter Musical, Me and My Dick, Starship), viszont ezekhez még angol felirattal sem rendelkeztem. Szintén rengeteget tanultam abból, hogy újra és újra néztem és hallgattam ezeket a videókat Youtube-on.

Összességében tehát soha nem érdekelt igazán, hogy angolul tanuljak, de mindig volt valami, ami arra ösztönzött, hogy használjam a nyelvet, és igyekezzek minél többet megérteni belőle.

Prága és nyelvvizsga

Még a nyelvvizsga előtt volt egy meghatározó élményem: a családommal 3 napot Csehországban töltöttünk, és én voltam a “család esze”, vagyis nekem kellett kommunikálnom a legtöbb helyen. Nagyon izgultam, de végül hatalmas sikerélmény volt ez az utazás: a szálláson és az éttermekben is én beszéltem a személyzettel, segíteni tudtam a jegyvásárlásoknál, és a villamoson még egy kanadai nénivel is kedélyesen elbeszélgettem. Mindezt azzal az angoltudással, ami neten ragadt rám olvasás ás sorozatnézés közben. Fantasztikus volt rájönni, hogy mennyi mindent tanultam meg magamtól, anélkül, hogy tudatosan készültem volna.

A prágai élmények megerősítettek abban, hogy még a főiskola előtt szeretnék angolból nyelvvizsgát szerezni, így még ugyanazon a nyáron beiratkoztam egy két hetes intenzív kurzusra, ami orrvérzésig gyakoroltatta velünk az adott nyelvvizsgához tartozó típusfeladatokat. A kurzus végeztével elmentem nyelvvizsgázni, és meg is szereztem az oklevelemet, ami később nagyon jól jött, hiszen így szintfelmérő vizsga nélkül kezdhettem el az angolt a főiskolán.

Business English

Nem titok, hogy gazdasági pályát választottam, így a főiskolai képzésem része volt három félévnyi üzleti angol tanulása is. Hogy őszinte legyek, itt tanultam először igazán normális, szervezett keretek között angolt, és elsőre meglehetősen szokatlan volt. Ráébresztett a nyelvtani és szókincsbeli tudásom hiányosságaira, de itt tanultam meg egy csomó nyelvtani szerkezet helyes használatát (az elnevezésükkel még mindig bajban vagyok, de attól tartok, ez már így marad), és magamra szedtem a gazdasági szakszókincset. Volt szerencsém anyanyelvi angoltanártól tanulni, ami egy külön élmény volt – az első órákon nagyon megviselt a 90 perc folyamatos angol szöveg, egyfolytában koncentrálnom kellett, és ez nagyon fárasztó volt. De néhány alkalom után belejön az ember, és akkor már nagyon jó érzés, amikor a gondolkodásod szinte teljesen átáll egy idegen nyelvre :)

A jelen

Januárban letettem az üzleti angol nyelvvizsgám, ezzel megvan minden papírom ahhoz, hogy lediplomázhassak jövőre :)

Rengeteg külföldi blogot olvasok, szeretek angol vlogokat követni, és már csak elvétve nézek szinkronos filmeket. Néha elolvasok egy-egy könnyebb nyelvezetű regényt angolul (tini regények előnyben). Ha az utcán megszólítanak, szívesen adok útbaigazítást külföldieknek, de már arra is volt példa, hogy a vonaton angolul beszélgettem egy sráccal. Nem mondom, hogy nem vagyok ideges, ha angolul kell megszólalnom, de alapvetően örülök minden gyakorlási lehetőségnek. Büszke vagyok arra, hogy idáig jutottam :)

És most, jöjjön a ti történetetek! Meséljétek el kommentben, ti hogyan álltok az idegen nyelvekkel, mennyire tudatosan tanuljátok (tanultátok), volt e valami vagy valaki, aki meghatározó szerepet játszott számodra egy nyelv megtanulása során?!

(Visited 1,386 time, 1 visit today)

További bejegyzések