Disztópiás könyvajánló 2 – Azok a híres első kötetek

A legutóbbi lista összeállítása óta bővült a kör, úgyhogy itt az ideje, hogy írjak nektek néhány másik disztópiás regényről. Részemről még mindig nagy a szerelem a téma iránt, a jó disztópiás könyveket képtelen vagyok megunni. Remélem, hogy köztetek is akad olyan, aki szereti őket :) A mostani ajánló külön érdekessége, hogy eddig mindegyikből csak az első kötetet olvastam (aminek oka többnyire a magyar fordítás hiánya – kivéve Az útvesztő esetében, ott még nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni a folytatással.)

Az első, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, az Marissa Mayer könyve, a Cinder. Igen, Hamupipőke feldolgozás – de ettől abszolút nem kell megijedni, csak főbb pontokban kapcsolódik az eredeti meséhez. Még azt is ki merem jelenti, hogy ha cím nem lenne ennyire árulkodó, akkor csak a vége felé kezdenénk el sejteni, hogy mi is adja a történet alapját. A főhősünk tehát Cinder, egy hányatott sorsú kiborg, akit Új-Peking legjobb műszerészének tartanak. Egy napon felkeresi őt az álruhás Kai herceg, ugyanis a lány segítségére van szüksége egy komoly ügyben. Az országot ugyanis külpolitikai konfliktusok és a pestisjárvány rohamos terjedése fenyegeti. Cinder hamarosan a dolgok közepébe csöppen, fordulat, fordulatot követ, és a végén a kedves olvasó mérgelődhet azon, hogy miért nem jelent meg még ennek a könyvnek a következő része?! (Bár pont ma néztem, hogy már megjelent – csekély 3 évet kellett rá várni.)

Az útvesztő című könyvet gondolom sokan ismeritek, ha más miatt nem, hát azért, mert nemrég filmen is megjelent. További érdekesség, hogy csak a könyv végén találunk utalást arra, hogy a regény a disztópiás kategóriába tartozik (gondolom, a második rész már jobban belemegy ebbe). Az történet egy hatalmas labirintusban játszódik, ahol kamasz srácok csoportja próbál túlélni, és megtalálni a kiutat az útvesztőből. A főhős Thomas újoncként csöppen ebbe a környezetbe, így amikor az útvesztő szabályai kezdenek megváltozni, és szokatlan események sorozata veszi kezdetét, sokan úgy vélik, hogy ő állhat a háttérben. Thomas azonban épp úgy nem tud semmit az útvesztő céljáról, mint a társai, de elszánja magát, hogy megfejti a rejtvényt, és megtalálja a kiutat. Én nagyon megkedveltem az Útvesztő világát – teljesen beszippantott a rejtélye. A szereplők nagyon jól kidolgozottak, nagyon megkedveltem őket. Szóval második kötet, itt jövök! :)

Az utolsó első kötet pedig a Tiszták (aminek felháborító módon még mindig nincs a láthatáron sem a magyar folytatása), ami egy szörnyen lepusztult világba visz bennünket. A főhősnőnk, Pressia számára az élet csupa küzdelem, hiszen a Robbanások után csak ledőlt épületek maradtak, és szinte lehetetlen normális élelemhez vagy tiszta ivóvízhez jutnia. Emellett a nyomor mellett pedig ott áll a Kupola, aminek lakói biztonságban átvészelték a pusztulást. A két világ között nagyon sokáig nincs semmilyen kapcsolat. Aztán egy napon valaki megszökik a Kupolából, és minden megváltozik. A könyv világa elég kemény, tele van mutánsokkal és eltorzult emberekkel, ami sokszor elég megrendítő. De azt hiszem, pont ettől lesz olyan jó ez a könyv – nem valami tündérmese, ahol a disztópia csak valami gyenge háttértörténet. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ezt a könyvet olvasva sokszor az jutott eszembe, hogy ebből a világból egyszerűen nincs kiút, és nem tudom elképzelni, hogyan lehet ebből igazán boldog befejezést kihozni. De azért reménykedem, hogy lehet :)

Ti olvastátok már valamelyik könyvet? Hogy tetszett?

További bejegyzések