Kreatív gyakorlat – Idézz önmagadtól!

Régen nagyon szerettem a fotóimhoz idézeteket társítani. Volt, hogy eleve egy-egy jó gondolathoz fotóztam a képet, de gyakoribb volt az, hogy szerettem volna valami plusz szöveget adni a kép leírásához, amitől a fotó még nagyobb jelentőséget kaphat. Képes voltam rengeteget kutakodni egy-egy jó idézet után, de mindeközben megfigyeltem, hogy vannak fotósok – akikért mellesleg teljesen oda voltam -, akik maguk írtak pár soros gondolatokat, rímes vagy rímtelen rövid verseket a saját képeikhez. Mivel a fotózás előtt az írás volt a nagy szenvedélyem, kaptam az alkalmon, hogy ezekkel a rövid szösszenetekkel egyszerre fejezzem ki magam a régi és az új hobbim segítségével.

A feladat tehát, hogy inspirálódj a mindennapi tapasztalataidból, vagy gyűjts motivációt a feladataidhoz. Írj rövid verseket (akár két soros is lehet), fogalmazz meg egy rövid mottót vagy írj egy hosszabb bekezdést arról, ahogy éppen érzed magad. Ahhoz, hogy idézetszerű legyen, próbálj meg általánosan fogalmazni, elvonatkoztatni annyira a jelen helyzetedtől, hogy az, amit írsz, bárki számára érthető legyen (ettől még nem kell megmutatnod senkinek, amíg alkottál :D).

Mutatok egy saját példát. Az alábbi verset (ami nem néz ki versnek, szóval valaki biztos vitatkozna velem a műfajról) egy áramszünet ihlette. Ahogy minden tök sötét lett, arra gondoltam, hogy nahát, elvesztettük a “szikrát” – ami nyilván nem csak az áramkimaradást jelentheti az életben. Szóval valahogy így született ez a kis szösszenet:

az élet megállt
a kávé kihűlt
a fények kihunytak
az ajtók zárva maradtak
mert a szikra elveszett

Ahogy már fent is írtam, nem ez az egyetlen formája ennek. Sokszor én is csak pár szavas mottókat gyűjtöttem össze. Ilyen volt például a wake up and create (ezt mellesleg még sokszor most is emlékeztetőül használom azokban az időkben, amikor elfeledkeznék az alkotásról), ami ennek a képnek a címét és ötletét adta:

Terjengősebb írásra most hirtelen nem tudok saját példát hozni (olyat legalábbis biztosan nem, amit itt meg akarnék osztani :D). De szemléltető példának álljon itt ez a Jac Vaneck idézet (mert szeretem):

You are the books you read, the films you watch, the music you listen to, the people you meet, the dreams you have, the conversations you engage in. You are what you take from these. You are the sound of the ocean, the breath of fresh air, the brightest light and the darkest corner.

You are a collective of every experience you have had in your life. You are every single second of every single day. So drown yourself in a sea of knowledge and existence. Let the words run through your veins and let the colors fill your mind until there is nothing left to do but explode. There are no wrong answers. Inspiration is everything. Sit back, relax, and take it all in. Now, go out and create something.

A gyakorlathoz még annyit fűznék hozzá, hogy a “magasröptű” gondolatokat nem kell erőltetni. Akkor vedd elő ezt az ötletet, ha tényleg úgy érzed, hogy van mit mondanod, de nem akarj minden áron örök érvényű életbölcsességeket kipréselni magadból. Ha megvárod, amíg a megfelelő állapot utolér, létrehozhatsz valami csodásat – és lehet hogy olyan dolgokat tudsz meg önmagadról, amire addig nem is számítottál :)

A felső kép forrása: splitshire.com

További bejegyzések