A könyv nem szent – Tedd le, ha rossz!

Pár hete írtam arról, hogy olvassunk nyugodtan elektronikus könyveket, hiszen ha valóban a tartalom számít, akkor az papíron és képernyőn is ugyanaz marad. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy milyen könyves eszmék és téveszmék jönnek szembe nap mint nap, és úgy döntöttem, hogy egy mini sorozatot szentelek ezeknek. Csak hogy mindenki lássa, hogy olvasni jó, és fölösleges mindenféle butasággal elrontani ezt az örömöt :)

És ha már az öröm elrontásáról van szó, ma a rossz könyvekről fogok nektek írni. Voltak idők, amikor még válogatás nélkül elolvastam mindent, ami a kezem ügyébe került. Érdekes, hogy akkoriban a rossz könyv, mint kategória még nem létezett számomra, csak olyan könyvek voltak, amik jobbak az átlagnál. Nem tudom, hogy az évek tapasztalata változtatott-e ezen, vagy én lettem finnyásabb, de tény, hogy mostanra már kifejezetten léteznek azok a könyvek, amik számomra rosszak (kiemelem, hogy számomra, mert attól, hogy nekem valami nem tetszik, attól másnak még nyújthat az adott könyv remek olvasmányélményt).

Voltak olyan könyvek, amiket végig nyűglődtem, voltak amiket nem – ma már általában az utóbbi mellett döntök. Hogy őszinte legyek, sokkal kevésbé volt maradandó élmény az, ha vállaltam, hogy ez most nem nekem való olvasmány volt, és szépen félreraktam még az elején. Ha végig olvastam, akkor utána egy életre dühös lettem arra a könyvre.

Szóval, miért is rakd félre a rossz könyvet?

  • Nem érdemli meg az idődet! Gondolj bele, hány órát töltesz egy olyan könyv elolvasásával, ami 500 oldalas, és kb. 20. oldal után ki nem állhatod. Nem lenne jobb ezt az időt valami olyanra fordítani, amit élvezel? Mondjuk egy másik könyvre? Vagy bármilyen más hasznos tevékenységre…
  • Fölöslegesen idegeskedsz miatta. A legtöbben azért veszünk a kezünkbe egy könyvet, mert szeretnénk kikapcsolódni (ez ugyanúgy igaz egy jó regényre, mint egy ismeretterjesztő könyvre a hobbinkkal kapcsolatban). Ha fogcsikorgatva olvasod végig, azt nem nevezném kikapcsolódásnak.
  • Csak magadat bántod vele! Te jó ég, hányszor hallottam/olvastam már, hogy valaki azért olvas végig egy rossz könyvet, mert ezzel megtiszteli a szerzőt. Fordítsuk ezt meg: az adott író megtisztelt téged azzal, hogy számodra izgalmas/érdekes/tanulságos/szerethető/élvezhető/elgondolkodtató könyvet írjon? Mert ha nem, akkor minek is olvasnád végig, amit írt?! Csukd be azt a könyvet, és nyugi. Kétlem, hogy másnap reggel egy sértett szerző dörömbölne az ajtódon, követelve a műve végigolvasását.
  • Ne várj a csodára! Szintén sokat hangoztatott mondat, hogy csak az első 200 oldalt/két kötetet kell végig szenvedni, és onnantól már tök jó! Nem mondom, hogy ebben nincs semmi igazság, én is olvastam már olyat, aminek az eleje döcögős volt, de aztán egy nagyobb fordulat után beindult a történet. De az is tény, hogy ha a könyv első felében gyűlölöd a szereplőket, akkor viszonylag nehezen tudsz majd izgulni értük a végén. Ezen felül pedig, szerintem nincs semmi magasztos abban, ha végigszenvedsz 200 oldalt, és utána egy fokkal jobb lesz. Még mindig elfecséreltél egy csomó időt, az idegeskedésről nem is beszélve. Döntsd el te, hogy látsz-e annyi fantáziát a könyvben, hogy a holtpont után is folytasd. De magadat ne kínozd ezzel.

Azt hiszem, kellően kiveséztük a témát. A lényeg, hogy az olvasás öröm és kikapcsolódás maradjon számodra, és ne rontsd el azzal, hogy fölösleges elvárásokat támasztasz magad felé. Ha gyenge volt az első kötet, nem kell elolvasni a másodikat, csak azért, mert ott állítólag már jobban kibontakozik az író stílusa. Ha unalmas a könyv eleje, a könyv végi izgalmak nem biztos, hogy kárpótolnak érte. Az időd és a figyelmed te osztod be – én szeretem a sajátomat olyan könyveknek adni, amik megérdemlik az odafigyelést :)

A kép forrása: splitshire.com

További bejegyzések