Lois Lowry – Gyerekkönyvek felnőtt fejjel

Hamarosan a mozikban is láthatjuk Az emlékek őre film változatát (az előzetest elnézve alaposan átdolgozták a történetet, szóval nagyon kíváncsi vagyok rá), úgy hogy nem is lehetne aktuálisabb ez a bejegyzés.

Bevezetésnek hadd mondjam el, mennyire nem szeretem, amikor felnőtt fejjel elkezdjük hülyének nézni a gyerekeket. Ha egy gyerekkönyv elkezd komolyabb témákat feszegetni, gyakran kérdőjelezik meg, hogy a történet valóban gyerekeknek való-e, mert ijesztő, traumatikus lehet számukra, vagy csak egyszerűen nem fogják fel az ünenetét.

Lois Lowry könyveivel kapcsolatban is sokszor olvastam már ezt kritikaként, amire csak saját tapasztalatomból tudom azt mondani, hogy azért nem kell a gyerekeket annyira félteni. Nyilván nem egy háromévesnek olvasnám fel esti meseként, de a könyv szereplői általában 12 év körüliek, és ugyanennek a korosztálynak teljesen megfelelő olvasmányt biztosít. Én tíz évesen olvastam a Számláld meg a csillagokat és Az emlékek őre című könyveit. És értettem. Nem úgy, ahogy most, amikor több mint tíz évvel később újra olvastam őket, de felfogtam az üzenetét, és meghatározó könyvekké váltak a szememben. Lássuk, hogy miért :)

Az emlékek őre simán besorolható a mostanság nagyon divatos disztópiás könyvek közé. Kezdetben felvázol egy ideális, rendben működő társadalmat, amely nagy hangsúlyt fektet a közösségre, és a szabályoknak köszönhetően minden olajozottan működik, szinte tökéletes az egyenlőség az emberek között. A történet főhőse Jonas, aki tizenkét évesen megkapja a rá kiszabott hivatását, amely kijelöli a helyét a társadalomban. Ahogy egyre előrébb haladunk a történetben, egyre inkább kibontakozik Jonas számára a társadalom hibái, a felszín alatt rejtőző dolgok. Lois Lowry szerintem nagyon merészen választott témát, de nem fogott mellé. Sőt, ki merem jelenteni, hogy jobban és bátrabban alkotott disztópiás történetet, mint azt sok manapság népszerű ifjúsági regény teszi. És mégis, olyan egyszerű értékekre hívja fel a figyelmet, amelyet már egy tíz éves gyerek is könnyen megért, és el tud gondolkozni rajta. Hogy megrázó volt-e a könyv gyerekként? Igen. De nem lettem tőle sem depressziós, sem becsavarodott pszichopata. Egyszerűen csak elég megrázó volt ahhoz, hogy mélyebben elgondolkozzak a könyvbeli világon. Ami szerintem egész jó, nem? :)

A következő könyv, amit az írónőtől olvastam (szintén tíz éves koromban), a Számláld meg a csillagokat volt. A könyv a második világháborús Dániában játszódik. A főhős Annemarie tíz éves, az ő szemszögéből láthatjuk, milyen volt a német megszállás alá kerülő Dánia, és hogyan alakult a dániai zsidóság sorsa. Nagyon szép, és gyerekek számára izgalmas történet a bátorságról. Felnőttként nekem a történelmi érdekessége miatt is nagyon tetszett, de a mondandóját anélkül is fel lehet fogni, hogy az olvasónak konkrét történelmi ismeretei lennének az adott korról. Azt hiszem, minden korosztály át tudja érezni, hogy miért olyan bátrak a történetben szereplő karakterek, és miért olyan fontos, amit tesznek.

Az utolsó könyv, amiről írni szeretnék, a Nyáron történt. Erről nincsenek gyermekkori tapasztalataim, csak pár hónapja olvastam először. Így elöljáróba egy jó tanács: ne olvasd el a fülszöveget! Szerintem túl sok mindent elárul; ha nem olvasod el előre miről fog szólni, sokkal nagyobb hatással lesz rád a történet. A főszereplő, a tizenkét éves Meg szemén keresztül láthatjuk, hogy tapasztalja ő meg az élet nagy dolgait. Számomra Meg egy nagyon jól sikerült, őszinte gyermek szereplő, aki kezd ráébredni az élet fontos dolgaira, de mindeközben beismeri, ha valamit még nem ért. Számomra ettől lesz ő nagyon valóságos szereplő, és ez csak még értékesebbé teszi ezt a történetet – valamint ettől lesz gyerekek számára is emészthető a könyv. De tényleg ne olvassátok el a fülszöveget. Én sem merek túl sokat elárulni a történetről. Kövesd figyelmesen az eseményeket egymás után, úgy sokkal jobban átjön az üzenete.

További bejegyzések